Tapasztalt anyuka barátnőim szerint fel kell készülnöm arra, hogy a gyerekeket számtalan baleset érheti, akár a mi hibánkból és amúgy is. Úgy fogalmaztak: nem lehet mindig teljesen százszázalékosan "ott lenni" még akkor sem, ha a gyerekünkről van szó. Egy óvatlan pillanatban legurulhatnak akárhonnan, megkaparinthatnak valamit, amit aztán lenyelhetnek; megcsúszhatnak és elbotohatnak bármin vagy bármiben; el-, le-, és kieshetnek akárhonnan, akármiből stb. Megnyugtattak, mindenkivel előfordul, még akkor is, ha éppen senki nem beszél róla.
S miután Zalán is előre bukott a hordozóból - miközben kezdtem felemelni, mert elfelejtettem bekötni- kiderült nem velem fordult elő ilyen először. Na, nem mintha ettől jobban érezném magamat, de attól igen, hogy semmi baja nem lett! Köszönhetően az ő kis stramp testének, annak, hogy jól be volt bugyolálva és hogy az angyalok vigyáztak rá!
Már eltelt egy éjszaka, de én még most is minden mozdulatát, levegővételét és rezzenését figyelem. Erre senki nem figyelmeztetett, hogy ez ilyen lesz. Hogy az állandó lelkiismeret-furdalás és az aggódás szétfeszíti a lelket, ami csoda, hogy nem pukkad ki ezektől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése