2009. június 6., szombat

Gyermekágy


Éjjel fél egy elmúlt, amikor áttolt a szülésznő a szülő szobából a kórterembe. Egész éjjel szinte semmit se aludtam, mert újra és újra átéltem Zalán születését. Egyszerűen nem bírtam betelni az élménnyel. Reggel hamar felkeltem, bár fájtam mindenhol. Elsőként pár lépést tettem az ablakig, emlékszem egy óra múlva már a zuhany alatt álltam, és bár megszédültem hajmosás közben, mégis kellett a tisztaság. Hisz Anya lettem. Délelőtt az ügyeletes szülésznő az ágyam alatt fekvő sporttáskámat pakoltatta ki velem, mondván, rend legyen a nagy vizitre. Ötödik megkezdett kórházi hét után volt rendesen cuccom. Azóta sincs megállás, a gyermekágy meghittségét csak a könyvekből ismerem. Bár "csak" négyszer járok be szoptatni egy nap, és az elsőre bevisz, és az utolsóról hazahoz Maci, így is hatszor teszem meg naponta a 20 perces utat. Otthon csak szinte fejni van időm, és enni vagy némit molyolni. Valóban holtfáradt vagyok. Édesen, de nagyon.

7 megjegyzés:

Fűszeres Eszter írta...

Gratulálok! :-)
Gyönyörű, formás baba!
Nemsokára otthon lesztek, az sokkal könnyebb lesz a picurkával.

szazala írta...

Nagyon szép kis fiú!Gratulálok!

Eperlány írta...

Köszönjük a gratulációkat!
Eszter, remélem, tényleg nemsokára lesz! :)

László írta...

Itt is gratulálok még egyszer!
Sok puszi mindannyiótoknak!

Lachy

Eperlány írta...

Lachykám, nagyon szépen köszönjük! :)
Mikor leszel várható?

László írta...

Jövő héten valamikor megpróbállak felhívni a vezetékesen. Az jó?

Lachy

Eperlány írta...

Igen, jó, de a legjobb ha este hívsz, nyolc-kilenc óra után :)
Már nagyon várom! :)