2009. november 3., kedd

Időkapszula


Mint minden más gyerek, Zalán is egyszerűen csak sír a fáradtságtól. Mit sír, üvölt szegénykém. Olykor nem csak szimplán felveszem és sétálok vele, hanem az ölembe veszem, magammal szembe "ültetem", mert feküdni már nem szeret. S ilyenkor engedek a csábításnak, és elhessegetem a gerincére vonatkozó intéseket és egyszerűen csak élvezem ahogyan hozzám bújik.
A fejecskéjét a mellemre hajtja és elcsendesedik. Majd egyszer csak elalszik. Gondolom, megnyugtatja a szívverésem. Engem meg a közelsége. S próbálom a szívembe, lelkembe zárni az elvehetetlen perceket.
Kellene már egy illatokat, érzelmeket őrző idő kapszula.

2 megjegyzés:

anazar írta...

Igen, jó lenne egy olyan kapszula!!!

Eszter írta...

Szívemből írtál! Üdv: Eszter