2009. augusztus 1., szombat

Rendetlenség

49 négyzetméteren egy három fős család aligha tud úgy élni, hogy ne lenne állandóan egyfajta rendetlenség a lakásban. Ha csak körbe nem veszik magukat szekrénysorokkal, ami viszont meg nem a mi műfajunk.

Zalán ugyan még csak most múlt két hónapos, mégis egy teljes komódot, egy konyhaszekrény polcot és még két polcnyi helyet foglalnak el a holmijai az egyik gadrób szekrényünkben. Az egyéb kosarakról, az ágya alatti ruhatartó dobozról, és a falipolcról nem is beszélve.

Állandóan azon töröm a fejem, hogyan tudnám még jobban beosztani a maradék talpalatnyi helyet, az IKEA féle köbméterben való gondolkodáson már rég túl vagyok. Amit csak lehet már lehordtunk a pincébe, vagy szanáltuk, de így is alig férünk el. Az állandó ide-oda pakolás, és elsüllyesztés meg már az agyamra megy. Pedig anélkül meg nincsen rend.

2 megjegyzés:

szepyke írta...

Én is mindig azon gondolkodom, hogy meg kellene kérni a szomszédot, hogy a mellettem lévő szobáját adja el/át nekem, mert én is már csak "kifelé" tudnék terjeszkedni...

És nálam sincsenek gumiból a falak, átérzem a problémádat!:)

Kérd meg a szomszédot, hogy mondjon le a javatokra az egyik szobájáról!:)

Eperlány írta...

Na igen, mi is mindig mondjuk, hogy a mi szomszédunkzól, Erzsi nénitől megveszzük az egyszobás lakását :)

De igazad van, akár le is mondhatna róla, a mi javunkra! :))