Ütős motivációs levél - csalfa, vak Remény!

Van abban valami szép, amikor két ember azért dugja ösze a kobakját, hogy megfogalmazza azt a motívációs levelet, ami reményeik szerint meghozza majd a nagy változást számukra. És bár komoly emberek vagyunk, a legszívesebben azt vetettem volna papírra, hogy miután a munkahely (közhely ide vagy oda) a második otthona az egyénnek, és ha másért nem, hát ezért is, na meg, azért, mert az ember szeret eredményeket és sikereket elkönyvelni magának, tehát jól fogja végezni a munkáját. Kár ezen lovagolni. Viszont, ugyanakkor, ne legyünk már ostobák, azért az sem utolsó, hogy az ember, főleg, ha családfő még is csak az ott megkeresett pénzből szeretné jól, sőt sokkal jobban, és nem éppen csakhogy eltartani a családját, és hát ez aztán igazán motiváció. Szerintem. A többi meg süket duma. Na de ezt így élesben még sem lehet. Sőt, ha jót akarunk, csöndben kussolunk, és eltűrjük, hogy a munkaadók kihasználva a válságot saját kényük-kedve szerint packázzanak állás kínálás ürügyén mindenkivel, akik éppen megélhetést keresnek. S ebbe sajnos az is beletartozik, hogy sajnos vakon kell állásinterjúkra járni, ahol bár a munkakeresőt pőrére vetkőztetik, szerencsétlennel sokszor még azt sem közlik, hogy kinek, hol, milyen munakörben, és időben, s legfőképpen mindazt mennyiért kínálnák neki, már ha ő lenne a "szerencsés" befutó.