Kilenctől-kilencig?

Hiába, nem csak nekünk, hanem még vagy a fél világnak jokkmokk ebédlősztala van. A szomszédéknak is. Nézem a Seherezádét a tévében (rákaptam a török sorozatra, szigorúan eltekerve a lelassított jeleneteket) és csupa ikea bútort látok benne. Míg Zalán a bölcsiben volt, és én éppen nem kaptam kezelést, bementem az áruházba, hétköznap reggel. Kevesen voltak bent, és kedvemre nézelődhettem. Zalán kapott egy fél új függönyt a szobájába, a másik felére a következő hónapban futja majd. Komótosan megettem egy rénszarvas húsos szendvicset, és megittam egy ingyen kávét a family klub kártyám ellenében. Bár nem élveztem úgy, mint korábban feleségként, családosan a nézelődést, tény, hogy át tudtam gondolatban tervezni a nappalit. De pihentem, és kikapcsolódtam. Aztán itthon kitöltöttem az áruház kérdőívétm igen nekem jobb lenne, ha már kilenckor nyitva lennének, de miattam nem kell....istenem, a kérdések szerint sokan panaszkodhatnak a késő nyitás miatt (tíz óra) és gondolkodhatnak, hogy nem maradnak tízig nyitva, csak kilencig.