Nagyon csokis

Kezdem a környéket felfedezni gasztronómiai szempontból is. A kék-sárga áruházba járok kétszersültért, kész vaníliaszószért és sajtos-füstölt kaviárkrémért. Ez utóbbit a füstölés miatt csak ritkán ehetem. Az Ikea mellé az Auchenbe hetente egyszer vagy kétszer megyek, már megtanultam olyan gyorsan bevásárolni benne, mintha csak egy kis bolt és nem egy hypermarket volna. Találtam a közelben egy jó cukrászdát is, a Royal tortájuk annyira, de annyira csokis, hogy egy szeletet inkább két napig eszem, hogy tovább maradjon belőle. S a Duna-hullámuk sem kutya. Egy bajuk van, illetve nem nekik, hanem az én babakocsimnak, hogy a három kerekes járgányt, nem tudom feltolni a középen lépcsős emelkedőn. Tojást házit tudok venni egy kis öregnél, s a panelek között megbújó zöldségesnél még friss medvehagymát is felfedeztem, így abból pestó lesz a héten. Amúgy annyira, de annyira sütnék újra, de nincs aki megegye, mi ketten kevesek vagyunk egy pitéhez is. Jó lenne hozzá a vaníliaszósz. De ha érkezik vendégünk, boldogan!