Currys zöldségleves

Currys levest főzni nem nagy kunszt, még sem jutott mostanság az eszembe. Pedig nagyon szeretem. Igaza van Helinek, a curry-t vagy szeretik, vagy nem. Ha meg igen, akkor meg végtelenül egyszerű vele főzni. Mert bármit megbolondít. Visszatérve az egyszerűségre valahogy az agyam mostanában (öt hónapja) képtelen arra, hogy főzzön. Már mint fejben nem megy. Dekoncentrált vagyok. Valahogy nem megy az, ami korábban kisujjból, hogy három-öt alapanyagból valami, gyorsat és finomat avagy Stahl, s mindezt egyszerűen kihozzam. Márpedig egy baba-kisgyermek mellett ez elengedhetetlen. Sokszor kérdezem is a barátnőimet, mit főztek. Hogy ötletet kapjak.

A currys zöldségleves receptje (van vagy másik hat itthon, meg amúgy is fejből mennie kéne) a Hot cross buns felett volt, valamelyik baba újságban, ami miatt az egész oldalt lemásolta nekem Kriszta. Csakhogy addig néztem ezt az édességet, míg meg nem akadt a szemem a levesen. Az ász benne számomra az, hogy végre megint találtam valami hús nélkülit.

2 póréhagyma (nálam három nagyon duci újhagyma)
5 nagy krumpli
5 szál sárgarépa
10 dkg vaj (ami nálam felesben volt egy-egy tk. olívával)
2 dl tejszín (helyett a 20 %-os-ból 1 evőkanálnyi)
2 dl húsleves (helyett egy bio csirkehús-leveskocka)
só
1 tk. curry

Vaj (-olajon) a hagymát, majd a krumplit és sárgarépát megpároltam, dinszteltem fedő alatt alacsony lángon. Felöntöttem annyi vízzel amennyi ellepte, és beledobtam a bio húsleves kockát. Sóztam és fedő alatt puhára főztem. Befűszereztem a curryvel és besűrítettem a tejszínnel. A recepttel ellentétesen nem mixeltem össze. Ha tettem volna, akkor gyöngyökkel vagy pirított zsemlekockákkal tálaltam volna.

Vékony tésztás szilvás sütemény kerestetik

Szóval van olyan, hogy az emberlánya végül máshoz megy feleségül, de a korábbi anyósjelölt süteményének felejthetetlen íze az asszonyka szájában marad. Én gondolkodás nélkül felhívnám a volt anyóst, de nem mindenki annyira "elhivatott recept-ügyben" mint én. S mivel nekem is felborzolta a kedélyemet, hogy milyen is lehet az a nagyon-nagyon vékony tésztájú sütemény, ami nem piskóta, nem is igazán pite, mert hogy ezeknél jóval, sokkal vékonyabb, s ráadásul kissé roppanós, na de nem rétes, s nem is hiszi az az ízlelőbimbó, hogy az valamiféle kelt tészta lett volna, az omlós is kétes, na de akkor mi a csuda lehetett az? Vékony tészta, sok szilvával, mi az? A helyes megfejtőnek még nem tudom mit is ajándékozhatnánk, de hogy nem marad jutalom nélkül az egyszer, epresen biztos! Várom, várjuk a recepteket!

Epres sajttorta két nézőpontból

Heli barátnőmmel régóta kacérkodtunk a gondolattal, kellene sütni egy sajttortát, de egyikünk sem mert nekiállni a bonyolultabbnál bonyolultabb, elrettentőbbnél elrettentőbb receptekhez. A saját (persze azonnal kétféle változatot) vagy tíz másik recept alapján a saját fejünk után menve gyúrtuk össze. A végeredmény arra sarkallt bennünket, hogy ne álljunk meg és folytassuk a sort, ha már itt van ez a blog, és végre nekem is van újra fotómasinám. A saját változatomat "együtt" sütöttük nálam: minden lépést előre megbeszéltünk, s Heli fotózta amit én el is követtem. Heli tortája egy nappal később, már nélkülem, Heli otthonában készült. Mindkét változat nagyon ízlett a közönségnek.