Szeptember 13.

...kimondani is hihetetlen. Mintha csak egy-két évről beszélnénk legfeljebb. Csírázó szerelemmel, lazán, felelőtlenül, kalandként felfogva álltunk Attila, az anyakönyvvezető elé. (áááááá, semmi nem volt rendhagyó) A csütörtöki szertartás a XI. kerületi Bocskai úti Polgármesteri Hivatal egyik alagsori kis hivatali szobájában volt. Mire kimondtuk egymást követően az Igen-eket, s a tanukkal együtt aláírtuk az anyakönyvet... tán éppen elmúlt öt perc. Gratuláció helyben, fotók az épület bejárati lépcsőjén, pezsgő a szomszédos Pingvin sörözőben.

Mindez ma, hét éve történt.... pedig hét hónapot sem adtak nekünk...

Családi nap

Egyszer ezt is megéltem. Már nem gyermekként vettem részt anyukám munkahelyi összeröffenésén, hanem a saját melóhelyem családi napján ebédeltem, jaccuziztam, szaunáztam, pingpongoztam a kollegákkal és rokonaikkal, játszottam a munkatársak gyerekeivel, és beszélgettem a kollegák feleségeivel, férjeivel.

Maci rúgta a bőrt, fel is hasította a mezítlábasan a bőrét, de mégis jól érezte magát. Mikor már mindenki hazament, még félig végig sétáltuk a malomerdő tanösvényét. Ismerkedtünk a növényekkel és a madarakkal. Hallgattuk az erdő csendjét, és beszélgettünk. Magunkról is. Arról merre halad a mi utunk.

Csészényi

A pesti kávéházak többször élték fény korukat, gondoljunk csak az 1800-as évekre, majd a világháború előtti időszakra. Lassan, de újra kultúrája van a kávézóknak, cukrászdáknak, s a feléledését kíváncsian követem.

Már tíz évvel ezelőtt, amikor az érettségire tanultam mániámmá vált, hogy egy nagy adag tejeskávé és egy finom szelet sütemény mellett terítettem szét a tételeimet... ez azóta sem változott. Kávéházakba járok tanulni, vizsgák előtt felkészülni, lazulni, majd utána ünnepelni és idegességet levezetni.

Sok helyen jártam már, több kedvencem is van. Az egyik ezért, a másik azért. Bár a Csészényi Kávézóba még csak most jártam első ízben, a jó ízlésű zsúfoltsága, a berendezése, a széles kínálata, a kiszolgálás megfogott. A kávéőrlőkkel kirakott fal önmagáért beszél. Tetszettek az emberek is, akik beültek oda. Már várom, hogy visszamehessek!

Orchidea

A nappali déli fekvésű, közvetlenül az ablakba állítani növényt szinte lehetetlenség. Az Orchideát is át kellett menekítenem a túl oldalra, mert elkezdte a nap égetni a leveleit. Így a virág átköltözött a konyhába, ami viszont északi fekvésű. Remélem, nem veszi zokon szegénykém. Máshová a cicák miatt nem nagyon tudom hová tenni.

Hétvége

Ez az egyik olyan kevés hétvégék közé tartozik, amikor egyikünk sem dolgozik. Persze, hogy ilyenkor esem ágynak a nyárvégi náthától, de sebaj, összevackolni így is nagyon jól lehet. Teszünk-veszünk, finomakat és nagyot eszünk, dvd-zünk.

A teszünk-veszünk alatt kipucoltuk a tálaló szekrény fiókját, Maci szétszereli a kézi robot gépemet, ami tele ment tésztával és ezért már be sem indul. Én rendbe tettem a fűszeres dobozaimat, elképesztő mennyiségű tasakom zacskóm és üvegem van. Persze ezalatt rájöttem, egy csomó minden éppen elfogyott, vagy fogyóban van. Ilyen pl. a kardamum, amit itthon nem is találok, legutóbb is Svédországból hoztam, a sógornőmtől kaptam. (Ha valóban jönnek karácsonykor feltétlenül mondanom kell a tesómnak, hogy hozzanak). Fogyóban a valódi vanília, nincs már rózsavizem, és az öt fűszer keveréket is újra össze kell raknom.

Ma, hogy már egy fokkal jobban vagyok végre lemossuk a kocsit. Már csak azért is, mert ha minden jól megy, és végre meggyógyítják az autó doktorbácsik a tütünket, végre visszaadjuk anyósét, és hát ugyibár azt mégis csak tisztán illene.

Soma

Nem sok kedvem volt egy újabb kötelező esti programhoz, miután pár hete, az egyéves kaszinó születésnapi partija nem nagyon jött be. Főleg mikor megláttam, hogy a fellépő énekesnő annyira playback, hogy tánc közben teljesen oldalra vagy hátra fordul, még tátogni is elfelejt. Ha két perces interjút adott, sokat mondott, és abból kellett írnom valamit. Leírhatnám a nevét, de korrekt akarok maradni.

Ezzel szemben, viszont nyugodt szívvel mesélem, hogy Soma nagyon jó fej. Miután mindig nagyon "soknak" éreztem őt, felvérteztetve mentem: többet kell szűrnöm, mint átlagosan. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak olyan dolgok, amiket nem tartottam most is túlzásnak, vagy túl ezoterikusnak...de hát ő attól Soma, hogy ami a szívén a száján. Ugyanakkor most már nem csak azt éreztem, hogy folyamatosan tör belőle önmaga, az energia. Most, hogy végzett pszichológus lett, a mondanivalóját elismerhető szakmai tudással támasztotta alá.

Az is jól esett tőle, hogy különösebben nem változtatott az írásomon, és klassznak tartotta, ahogyan összefoglaltam az előadását.

Kafka levese

Könyvesboltba nem szabad bemennem. Vagy el kell fogadnom a tényt, üres kézzel nem távozok. Lélektani határokat szoktam meghúzni, hogy visszafogjam magamat. Ez most kétezer forint volt. Nem véletlenül. Szinte képtelenség ennyiért (jó) könyvet kapni. Tévedtem.

Az irodalomnak és a gasztronómiának nehezen tudok ellenállni. A kettőnek együtt meg végképp nem. Főleg, hogy ha ezt a kettőt úgy párosítják, ahogy nem gondoltam volna. Mark Crick fotós nem kis fába vágta a fejszéjét, amikor elkezdett mások stílusában írni. Nem aprózta el, amikor a cím adó Kafka, Gabriel Garcia Márquez, Virginia Wolf, Graham Greene, Jane Austen és még sorolhatnám, tollát, akarom mondani fakanalát, vette a kezébe. Szinte el is hisszük ők írták, még akkor is ha tudjuk mindez paródia. Abból is szenzációs.

Bécs

Élőben látni mégis csak más Friedensreich Hundertwasser házát, mint képről. Nem mondom, hogy a festményeitől elájultam, mert bizony némelyik kimondottan soknak bizonyult nekem, de a "hundivasi" ház tényleg kihagyhatatlan, a színes falakkal, kövekkel kirakott padlójával, az ablakból kinövő virágaival. http://www.kunsthauswien.com/

Bécs, mint mindig most is lenyűgözően szép. Hol Budapestet látom vissza a több száz éves épületeivel, hol Stockholmot a modern, egyszerű lakóházaival. Bécs tiszta. A nagy, széles útjai, rengeteg sétáló utcája és a sok zölddel emberléptékű. A belvárosban sétálni, kész divatbemutató: jól öltözött nők és férfiak. Mindenhol turisták. Az osztrák főváros nagy előnye, hogy honlapja az összes eu nyelven helyesen írva is olvasható: http://www.wien.info/

Harminckét év

József Attila:
Születésnapomra

Harminckét éves lettem én -

meglepetés e költemény

csecse becse:

ajándék, mellyel meglepem

e kávéházi szegleten

magam

magam.

Harminckét évem elszelelt

s még havi kétszáz sose telt.

Az ám,

Hazám!

Lehettem volna oktató,

nem ily töltőtoll koptató

szegény

legény.

De nem lettem, mert Szegeden

eltanácsolt az egyetem

fura

ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért

a "Nincsen apám" versemért,

a hont

kivont

szablyával óvta ellenem.

Ideidézi szellemem

hevét

s nevét:

"Ön, amig szóból értek én,

nem lesz tanár e féltekén" -

gagyog

s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,

hogy költőnk nem nyelvtant tanul,

sekély

e kéj -

Én egész népemet fogom

nem középiskolás fokon

taní-

tani!

(1937. április 11.)

Spenótos lasagne

Versenyt űzök abból, hogy minden piacmustrám alkalmával felfedezzek valami különlegességet, vagy legalábbis megtaláljam a szezonális áru legolcsóbb kínálatát. Kedvenceim azok a nénik és bácsik, akik a kertjükből összeszedett finomságokat árulják, és még patika mérlegen számolják a mennyiséget. Így vittem haza 100 forintért egy óriási hosszú sárga tököt, negyvenért egy csomag mini jég csap retket, kétszázért fél kiló spenótot, százhatvanért egy kiló apró szemű, nap ízű paradicsomot.

Kolleganőimet hívtam meg ebédre a minap, egyikük miatt kihagytam most a gombát, de egyébként elmaradhatatlan. Általában spagettivel készítem.

Spenótos spagetti, most lasagne
4 személyre

Fél kiló friss vagy 25 dkg mélyhűtött spenót
1 csokor zsenge sárgarépa
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
15 dkg sonka
20 dkg gomba
10 dkg bacon
15 dkg sajt
2,5 dl tejszín
só, bors
kakukkfű
olíva olaj

+ a megfelelő tészta

A hagymát a baconon és némi olíva olajon megdinsztelem. Majd hozzá dobom a kockára vágott sonkát, a közepes vastagságú karikákra szeletelt sárgarépát, és egy kis idő múlva a negyedelt gombát. Jól összefonnyasztom, majd jöhet a spenót. Némi víz alá, ha nem enged eleget, és fedő alatt párolom. Só, bors, kakukkfű, zúzott fokhagyma megy még bele. Néha rám jön és oregánót, vagy bazsalikomot is adok hozzá. A legvégén a tejszínt sem hagyom ki. Nem keverem össze a kifőtt tésztával, mert 'randa, de finom".

Lasagne változatban kivajazott, zsemlemorzsázott jénaiban rétegzem egy doboz tésztával, és ha kell a rétegek között besamellel meglocsolom, de most például kihagytam, mert elég leveses volt a friss spenót miatt.

A szokásos besamell: 4 dkg olvasztott vajra, 4 ek. lisztet szépen megpirítok és 4 dl meleg tejjel sűrűre főzök. Sóval, borssal és szerecsendióval ízesítem.