Újra piac

Mióta Zalán megszületett, két kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor voltam a piacon. Keveset. De mióta jó idő van, és Manófalvit sokkal egyszerűbb útra felkészítenem, mint télen kellett, végre időben, azaz viszonylag "korán" - tíz óra felé, amikor még azért van elég árus és választék, kiérünk.

Persze ilyenkor a legnehezebb ellenállnom a kísértésnek, hogy ne hordjam haza a fél piacot. Ez ellen úgy védekezem, hogy kevés és kicsi szatyrokat viszek, és folyamatosan figyelmeztetem magam, ami igaz is, hogy nem lesz könnyű felcipelnem Zalánostul, babakocsistul, stul, stul, stul az egészet.

A legutóbbi portyámon medvehagymát, újburgonyát, vöröshagymát, körtét, narancsot, édesköményt, cukkinit, céklát, paradicsomot, paprikát és gyömbért gyűjtöttem.

Együtt az asztalnál

Sokan meglepődnek amikor a kérdésre, gyerek mellett te tudsz főzni, lazán rá vágom válaszként, igen. Ilyenkor persze rögtön tompítok, főleg, ha a kérdező Anyukatárs mellett ott az Apatárs is, aki éppen nyitná a száját, hogy finoman letorkolja kedvesét, neki vajon miért nem sikerül. Ilyenkor mindig elmondom, hogy legfőképpen késő este (nem emberi időben) főzök, de engem nagyon is kikapcsol az a 20-40 perc, és addig az én Apatársam is "magában lehet". (Erre reagálhatnak a pszichológusok, a társterapeuták, hogy nagyon jó, mert így mindkét félnek jut ideje a saját gondolataiba merülni). És hogy ebben kedves Apuka is partner.

A másik kérdés ezután érkezik, hogy ezt miért nem látni a blogomon. S a válasz, arra viszont már tényleg nem jut időm, hogy beírjam a receptet, netán még fotózzam is a lépésket. A végeredmény egy része meg Apatárs munkahelyén kerül elő a dobozból egyenesen a gyomorba, az én adagom meg gyakran félig hidegen, mert hogy én mindig a gyermekemmel eszem. Az együnk együtt családi hercehurcához én ragaszkodom, hogy Zalán szokja, hogy bizony mi asztalnál és együtt eszünk, s ehhez tartom magam úgy is, hogy így ritkán ehetek csak "nyugodtan".

Szelektív

Számít vagy sem, mérvadó vagy sem, az én lelkiismeretem ne száradjon azon, hogy nem szelektív dobom ki a szemetet. Korábban is sokszor foglalkoztatott a gondolat, de mióta Zalán él, és tudom, hogy kell hogy legyen neki egy bolygó, ahol felnőhet, és ez történetesen nem más, mint a Föld, ahol élünk, hát igyekszem vigyázni rá a magam módján. Külön gyűjtjük az üveg, a papír hulladékot, a pet palackokat is a megfelelő kukába hajítjuk. Viszont nagy bánatomra, itt ahol lakunk nem találtam még olyan konténert, ami a nem az üdítős palackoknak, hanem egyéb műanyag flakonoknak lenne fenntartva. Pedig óriási mennyiségű műanyag hulladék torlódik fel egy háztartásban, a samponos-tusfürdős-krémes flakonok, a különböző tisztítószerek műanyagja, a tejföl-túró-kefir-joghurt dobozok, amelyek mind-mind kiöblíthetőek, és tisztán kidobhatóak. Rengeteg a fennmaradó papír hulladék is, kezdve a konyhában a lisztes-cukros-rizses papír tasakok, dobozoktól, a fűszerek, csokoládék papír csomagolásán át, a sütő papíros és vaníliáscukor kis tasakokig. A fürdőszobában ott hevernek a kozmetika krémek, fogkrémek, a gyógyszerek kis karton dobozai. Nem beszélve a csecsemők, kisgyerekek táplálkozásához a tápszeres, tejpépes porok és egyéb ételek kartonjaiig.

Nem nagy fáradtság, én még élvezem is, ráadásul beiktattunk erre külön egészségügyi sétákat is, így Zalán is megtanulja, hogy mit, hová dobunk ki. S bízunk benne, hogy az illetékesek nem egy kupacba, hanem a megfelelő feldolgozókba szállítják azokat.

Kolbászos-zöldborsós spagetti

Annyira elfáradtam az utóbbi időben, most hogy Zalánnak napokig magas láza volt, s közben meg írnom kellett a szakdogámat, hogy tegnap este, mint aki jól végezte a dolgát egyszerűen ledobtam magamat a tévé elé, miután a kis főhercegem elaludt. S csak ma reggel eszméltem rá, hogy nem főztem ebédet a ház urának. Így gyorsan kellett cselekednem. Ennek lett vége ez a kolbászos-zöldborsós spagetti.

25 dkg durum tésztából spagetti, 20 dkg mélyhűtött zöldborsó, fél szál parasztkolbász, 1 ek. fehérbor ecet, 1 tömlős natúr camping sajt, 1 duci gerezd fokhagyma, bőségesen só és bors, 2 csipet őrölt kömény, 1 csomag petrezselyem, 1 ek. só nélküli bio "vegeta", 5 dkg vaj, 10 dkg füstölt trappista

A tésztát bő sós vízben kifőztem a szokásos módon. Míg az főtt, elkészítettem rá a ragut. Vajon megfuttattam a karikára vágott kolbászt, nyakon zúdítottam az ecettel, magas lángon hagytam, hogy elpárologjon, majd hozzádobtam a fagyos zöldborsó golyókat, átforgattam, majd felöntöttem az egészet 1 dl vízzel. Míg a víz fele el nem párolgott alatta, addig felaprítottam a fokhagymát, hozzáadtam, majd belenyomtam a krémsajtot és sóztam, borsoztam és belekevertem a bio "vegetát" is. Hagytam egyet rottyanni még a tűzhelyen, majd a kifőtt tésztát beleszedtem, és hagytam, hogy a tészta főző levéből is jusson. Gondosan elkevertem az egészet, megszórtam petrezselyemmel és őrölt köménnyel. Reszelt sajttal a tetején csomagoltam.

Tíz hónap

Ma reggel is Zalán baba hangjára ébredtünk. Mesélt-mesélt nekünk. Mintha csak tudná, hogy ma lett tíz hónapos. Tavaly ilyenkor még a pocakomban volt, most meg már odakúszik a lábam alá ahogy itt ülök a gép mellett, be a szék alá, hogy elérjen egy leesett tollat. S közben dumál, dumál. Mosolyog fel rám és mutatja az új szerzeményét. Neki, magamnak, magunknak írom az ő naplóját, hogy ha már felnőtt ember lesz könnyebben emlékezhessünk majd mit mikor hogyan csinált, amikor kicsi volt.

Céklapüré sülthús mellé

Valahogy eddig a cékla kimaradt Zalán a hozzátáplálásnál, pedig teljesen kézenfekvő lett volna. Most, hogy krumplival megfőztem neki natúr, és persze megkóstoltam, rájöttem, ez némi fűszerezéssel remek köret lenné sült hús mellé.

3 nagy cékla
3 közepes burgonya
1 tk. só, majd még ugyanennyi
frissen őrölt bors
frissen reszelt szerecsendió

A kétféle zöldséget, megmostam, meghámoztam, kockára vágtam és sós vízben puhára főztem közepes hőfokon. Néha ránéztem, és ha kellett pótoltam az elpárolgott vizet. Hagytam kicsit kihűlni, majd botmixerrel összezúztam. Hagytam a vizet rajta, annyi kellett neki, hogy puha maradjon. Fűszereztem, utána sóztam. Gondolkodtam tejszínen, de így is tökéletes volt. Az íze, mintha legalábbis húslevesben főtt volna. A fokhagyma is átment az agyamon, de inkább a húsba szurkáltam bőven, amit mellé adtam.

Egyben sütöttem ki disznóhús darabokat, amiket a következőképpen ízesítettem: Mélyen lyukakat fúrtam a kés hegyével a húsba, ide fél gerezd fokhagymákat szurkáltam. Fél kiló húshoz 8 gerezdnyit. Sóztam, borsoztam, bekentem mustárral, majd egy jénai aljába raktam. Minimális vizet és olajat öntöttem alá, a tetejére 1 szelet zsírszalonnnát csíkoztam fel.

Hamis spárga-rakottas

Kényszerszülőtte étel ez, ám ennek ellenére nagyon frappáns és finom. Volt itthon előre sózott, borsozott olajon átsütött csirkemell (ami a szecsuanihoz túl sok lett volna), ezzel kellett valamit kezdenem. Ám hónap végén kevés készpénzzel a zsebemen, és üresedő konyhapolccal (jön a tavasz, lassan már mindent elfőztem ami a fagyasztóban és a stelázsin leledzett) valami olcsó megoldás kellett. Nem akartam semmilyen levest, vagy ragut, tokányt gyártani belőle.

Valami zöldségesre vágytam. Az élelmiszer üzlet polcait nézegetve megláttam a zacskós snidlinges levest. Lekaptam, és ez lett belőle:

40-50 dkg csirkemell
kb. 1 kg krumpli
1 zacskó snidlinges spárgaleves+ 1/2 l víz+1 gerezd fokhagyma
10 dkg sajt
só
bors
szerecsendió

Tehát a csirkehúst még előző nap kockákra vágtam, sóztam-borsoztam olajon előre sütöttem egy serpenyőben. Másnap a krumplit megpucoltam, karikára vágtam és megfőztem. Mivel Zalán közben felébredt, és őt meg kellett etetnem, így jól össze főtt, de nem is baj, legközelebb direkt össze is töröm. Fogtam egy jénait, kivajaztam, morzsáztam. Az aljára fektettem egy sor krumplit, sóztam, borsoztam és ráreszeltem némi szerecsendiót is. Erre került egy sor hús. Itt jött a svédcsavar, fogtam a zacskós snidlinglevest, ahogy azon elő volt írva vízzel megfőztem, és belenyomtam egy nagy gerezd fokhagymát. Ezzel öntöttem le a jénaiban várakozó krumplit és húst, majd megint jött rá egy sor krumpli, a fűszerek, a hús és a krémleves. Végezetül sajttal megszórtam a tetejét. 180 fokon 30 perc alatt készre sütöttem. Csemege uborkával ettük.

Kókuszkocka

Csokoládé, sütemény ...csokoládé, sütemény...csokoládé, sütemény. Zakatolt a fülemben. Éhes voltam valami édességre. Na de melyik legyen? A csokoládét két perc alatt befaljuk, ha sütemény nem lehet túlzottan csokis, mert Maci azt nem szereti. Mi legyen hát akkor? Ekkor jött a kókusz a képbe, ami tompítja a csokoládés süteményt. És, hogy ne keljen nyújtani, és annál az 5 dkg-nál több margarint használni, ami nincs itthon sütöttem egy piskótát, az lett az alap.

Nagyon finom lett, de mégis valamivel "megcsúsztam". Kétféle fél-fél csomag kókusz reszelék volt itthon, egy tesco-s és egy kalifás. Ha szabad ajánlanom, és a pénztárca engedi, akkor ne az előzőt vegyük, hanem valamivel finomabbat, mint a kalifa, sőt ha hozzájutunk ennél is jobbnál, ami szinte nedves, és igazán nagyobb darabos, akkor vegyük azt, mert már így is óriási különbség volt a kétféle kókuszos kocka között.

6 közepes méretű tojás

6 púpozott ek. liszt

6 púpozott ek. cukor

1 csipet sütőpor

200 gramm 70 %-os étcsokoládé

5 dkg vaj

1/2 dl sűrű tejszín

1 csomag jó minőségű kókuszreszelék

Előmelegítettem a sütőt 180 fokra. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjéből habot vertem, a sárgáját "fehérre" kevertem a cukorral. Kanalanként hozzáadtam a cukrot, majd a lisztet is. Az utóbbinál menetközben a sütőport is az egyik kanál liszttel együtt belekevertem. Majd a végén úgy kevertem hozzá a fehérje felvert habját, hogy levegős legyen a tészta. Kivajazott, kilisztezett négyzet alakú jénaiba öntöttem, és beraktam a sütit a sütőbe. Visszavettem a hőfokot 150 fokra, és nem lég keverésen, ajtó nyitogatás nélkül 35 perc alatt készre sütöttem a piskótát. Amit hagytam a sütőben kihűlni.

Vízgőz fölött egy kis lábosban a csokoládét felolvasztottam, hozzáadtam a jénai kikenéséből megmaradt margarint (hogy szép fényes legyen a csoki) és elkevertem a tejszínnel. A piskótát kockákra vágtam, és egyenként megmártogattam a tésztakockákat a csokoládéban, majd körbeszórtam kókuszreszelékkel. Inkább kockánként kezet mostam, de szándékosan nem bele hempergettem, hogy ne legyen csokoládés a fehér kókusz.

Rácsra rakva szárítottam. Lefedett, de le nem zárt dobozban tárolva addig a három napig sem száradt ki, míg el nem fogyott.

Thai csirke ahogy mi szeretjük

Ha nem kerámilapos tűzhelyem lenne, akkor heti rendszerességel főznék wokban, mert imádom, de sajnos le kell erről mondanom, mert még is csak jobb, ha igazi tűz ropog alatta. Mindenesetre azért így is nagyon finom ez az étel, amit szintén a testvéremtől tanultam. Ha jól emlékszem, én 21 éves voltam, ő meg csak tizennégy amikor valami ilyesmit készített nekem. Azóta sokféleképen főztem már, kíváncsi lennék, náluk mikor és milyen módon volt ez utoljára az asztalon.


1 csíkokra vágott csirkemellfilé
2 sárgarépa csíkokra vágva
1 doboz bambusz
1 doboz bébikukorica
1 vöröshagyma félkarikákra vágva
15 dkg zöldborsó
1 tk. curry
1 doboz kókusztej
1 ek. rizsliszt
1 ek. olaj

Az összes zöldséget és a húst is előkészítem. Felforrósítom a wok-ot, beledobom a hagymát és máris zuttyintom rá az olajat, kicsit hagyom sülni, hozzáadom a húst, átforgatom, és már adagolom is hozzá egymás után sorba a többi zöldséget, és a szépen rázom folyamatosan az edényt, vagy ha nem bírja a kezem, egy lapáttal forgatom a hozzávalókat. Ha szépen átsültek jó roppanósra, megszórom a curryvel, sózom és felöntöm a kókusztejjel. Ha túl híg lenne rizsliszttel besűrítem. Ha nem túl drága, akkor egy sárga és/vagy 1 piros kaliforniai paprikát is beleszoktam csíkozni.
Köménymagos jázmin vagy basmati rizzsel tálalom.

Téli lasagne

A lasagne-t a legtöbbször bolognaiasan vagy spenótosan készítem. Legutóbb viszont, friss alapanyagok híján, mondhatni, egy téliesített változatával álltam elő, mert kizárólag abból főztem, amit itthon találtam. Mivel nincs fűszerkertem, szárított zöldeket használtam. A hús a fagyasztóból került elő. Az agyon turbózott mű paradicsomot igyekszem elkerülni, így maradt az üveges változat. Ráadásul a lasagne-m eredetileg valamilyen ragunak indult rizzsel, csak éppen menetközben rájöttem, inkább szószt ennék valamilyen tésztával. Így született ez az egyszerű, de finom változat.

1 csíkokra vágott csirkemell
1 üveg (690 g) passzírozott paradicsom
10 dkg fekete magozott olajbogyó
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
só
bors
1 kk. szárított bazsalikom
1 kk. szárított oregano
2-3 tk. cukor
12 lap lasagne tészta
némi vaj, és zsemlemorzsa
2 ek. olaj
Besamell: 5 dkg vaj, 5 dkg liszt, 1/2 liter tej, 1 gerezd fokhagyma, só, bors, szerecsendió

A sóval, borssal beszórt, kevés olajon hirtelen elősütött, csíkokra vágott hús mellé dobtam a kockákra vágott vöröshagymát, pár percig együtt sütöttem őket, majd felöntöttem az egészet a passzírozott paradicsommal. Fűszereztem sóval, borssal, oreganóval és bazsalikommal. Hozzádobtam a fokhagymát, és mivel esküszöm arra, hogy a paradicsom ízét a cukor dobja fel, zuttyintottam abból is bele, inkább három, mint két teáskanállal. Rottyantottam rajta még egyet, majd beleszórtam az olívabogyókat, és csendesebbre vettem az étel alatt a meleget.
Elkészítettem a besamellt: a tejet mikróban megmelegítettem. A vajat felolvasztottam egy kis szószos lábosban, megszórtam a liszttel, míg kissé meg nem barnult, óvatosan kevergetve pirítottam, majd lassan felengedtem a tejjel, és míg be nem sűrűsödött szépen kevergettem a mártást. Sóztam, borosztam, reszeltem bele szerecsendiót, aprítottam bele fokhagymát.
Ezalatt bemelegítettem a sütőt 180 fokra, a besamell elkészítése után kivajaztam egy jénait, leszórtam zsemlemorzsával, majd leterítettem egy sor tésztával az alját. Erre került a besamell, majd a paradicsomos ragu, amit beterítettem újabb sor tésztával. S így tovább. A tetejére ragu került, amit megszórtam sajttal, és fél óra alatt készre sütöttem a tésztát.