Mióta Zalán megszületett, két kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor voltam a piacon. Keveset. De mióta jó idő van, és Manófalvit sokkal egyszerűbb útra felkészítenem, mint télen kellett, végre időben, azaz viszonylag "korán" - tíz óra felé, amikor még azért van elég árus és választék, kiérünk.
Persze ilyenkor a legnehezebb ellenállnom a kísértésnek, hogy ne hordjam haza a fél piacot. Ez ellen úgy védekezem, hogy kevés és kicsi szatyrokat viszek, és folyamatosan figyelmeztetem magam, ami igaz is, hogy nem lesz könnyű felcipelnem Zalánostul, babakocsistul, stul, stul, stul az egészet.
A legutóbbi portyámon medvehagymát, újburgonyát, vöröshagymát, körtét, narancsot, édesköményt, cukkinit, céklát, paradicsomot, paprikát és gyömbért gyűjtöttem.
4 megjegyzés:
Ugye, ugye! Ilyenkor én is mindig hazahordom a piacot. Olyan jó ennyi zöldség között tobzódni.
Igen, és azt sem bánom, ha a fele a fagyasztóba landol, de tudom, hogy ott van, az enyém! :)
Tényleg csak pénztárcával kell tudni bírni.
Jó ez a kép!:) Én is piac párti vagyok,mostanában azonban többször adtak el nekem hibás árut. Múltkor visszaadtam az almát mert hibás volt,és kértem,hogy adjon jót. Erre az árus megkérdezte,hogy betegnek lesz?! Nehéz megtalálni a legjobb árusokat!
Gyereknek mindenképp nagy élmény,engem is anyukám kicsi korom óta hordott a piacra és nagyon élveztem!:)
Van az a "szerencsém", hogy ritkán adnak rossz árut, mert korábban heti rendszerességgel írtam piacmustrát a helyi napilapba, így "megtisztelnek" a jó minőséggel. De így is időnként, vagy, ha máshol vásárolok becsúszik egy-egy romlott termék, de olyankor és sem restelek szólni érte. Úgy vélem, kifizetem az árát.
Megjegyzés küldése