2010. július 13., kedd
Kaputelefon, avagy vigyázz, a kutya harap!
A társasházunkban 12 lakás van. Ebből kettőben nem laknak. És rajtunk kívül még három-négyben szinte mindig otthon vannak. Mégis mindig mindenki hozzánk csönget fel mindenféle búbánatával, legyen az szórólap, kisokos, csomagot hozó postás (miért nem a címzettet zargatja?) matávos, digi tévés, villanyos mi egyéb. Az esetek 90 százalékában ezek a kéretlen csengetők felébresztik az éppen alvó kisfiamat. S bennem ma elszabadult az anyaoroszlán, már ordítottam a harmadik felcsengetővel.
Nem tudom érek-e vele valamit, de most már kiírom a nevünk mellé a kaputelefonra:
"ha nem muszáj, ne csengess, baba van"!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Nálunk dettó ez volt! Én egyszerűen kiiktattam a kaputelefont. Mivel rendes kagylós készülék volt alváskor levettem a kagylóját és hagytam csakúgy lógni a falom. Így nem lehetett felcsöngetni. Az ajtónk melletti csengőre meg nemes egyszerűséggel kiragasztottam egy nagy cetlit, hogy : "A csengő rossz, kérem kopogni!"
Nos, én így oldottam meg. Szóval bátran cetlizz és alvásidőre iktasd ki a kaputelefont. Ha nem kagylós akkor kérd meg apát, hogy nézze meg hogyan lehetne elnémítani.
Megjegyzés küldése