A televízió az páros mulatság nálunk, ha végre a gyerek alszik, akkor távirányító elő, belépünk a set top boxban halmozódó felvett műsorok sorára. Viszont most már két hete olyan szerencsés vagyok, hogy a tévé csak a Macié. S míg ő felváltva imádkozik, ujjong, szídd, szurkol, nevet, fikázik, jósol, röhög, legyint, reménykedik vagy éppen elalszik, mert annyira szar a meccs, addig én azt csinálhatok amit csak akarok!
Azt mondom: Éljen a VB! Nem értem nők ezrei miért sivítoznak a párjukkal, ha nem vagy csak részben érdekli őket a foci, ahelyett, hogy kihasználnák a lehetőséget és csak önmagukkal törődnének!?
Ha nem lenne gyerekem, én bizonyára a barátnőimmel lógnék. Sorba járnám a kiállításokat, tárlatokat, csónakáznék a ligetben, bringó-hintóznék a Margitszigeten, végig enném a cukrászdák sütemény lapjait, végig innám a kávéházak nyári kínálatait, moziba mennék és kirándulnék a János-hegyen, hétvégente meg gasztronómiai fesztiválokra látogatnék.
Így viszont, hogy anya lettem, és Zalán van, sem hagyom kárba veszi ezt a kis szabadidőt. Végre jut időm arra is, hogy mit főzzek holnapra gondolat nélkül böngészhetem a szakácskönyveimet. Akár a svédeket is, amihez több idő kell.
1 megjegyzés:
:)
Megjegyzés küldése