Bolognai-milánói?

Mindenkinek vannak dilijei, nekem a fent említett tészták, amiket ritkán szeretek másoknál enni. Nem akarok senkit se megsérteni, de a bolognai és milánói szósz elég sokaknak egy főleg paradicsomos alapon, húsos-fűszeres masszát jelent, amibe tesznek sonkát, esetleg gombát is. Sőt van ahol kukoricát is. Ami nem baj, csak ne nevezzék azt se bolognainak, se milánóinak. Hiszen a paprikás csirkében sincsen pl. tök, vagy paszternák.
Pedig míg a bolognaiban nem is a paradicsom, sokkal inkább a sárgarépa, a zeller és a kihagyhatatalan máj dominál, némi vagy annál több vörösborral, addig a milánóiban nincs is darált hús, hanem sonka, gomba és persze a paradicsom...na meg a fűszerek adják a hangsúlyt.

Így hát csak ott eszem, ahol biztosan tudom, hogyan készítik, plusz nem porból készül.



Spagetti bolognese

40 dkg darált marhahús
15 dkg csirkemáj
25 deka paradicsom
1 nagy fej hagyma
2 szál sárgarépa
1 szál fehérrépa
1 közepes zellergumó
20 dkg bacon
5 dkg vaj
1/2 l erőleves
2 dl vörösbor
1 ek. tejszín
parmezán
só, bors
szerecsendió
50 dkg spagetti

A hagymát felaprítom, a sárgarépát, fehérrépát, zellergumót durvára reszelem. A paradicsomot felkockázom. (Nem szeretek a héjával szórakozni, a konzerv paradicsomért meg nem vagyok oda)
A májat apróra vágom, a szalonnát felkockázom. Felolvasztom a vaj felét, a szalonnát kissé lepirítom benne, és hozzáadom a hagymát, tovább pirítom, majd beleteszem a zöldségeket is. A legalacsonyabb fokozaton párolom, úgy hogy ha elforrja a saját levét, akkor egy kis húslével mindig felöntöm.
Hozzáadom a maradék vajat, majd az előre ledarált marhahúst. Egy villával jól szétnyomkodom, és pirítani kezdem, beleteszem a csirkemájat is, az egészet addig kevergetem, míg kérget nem kap.
Ekkor felöntöm a húslével, tovább párolom. Amikor már erősen nyeldesek a finom illatoktól, akkor aláöntöm a vörösbort, és a paradicsomot is. Fűszerezem sóval, borssal és szerecsendióval.
Egyszer felforralom, és lefedve egy-másfél órát párolom. Egy leheletnyi tejszínt is rakok bele, ha szükséges utána fűszerezem.
A kifőtt tésztára pakolom a szószt, gazdagon megszórom parmezánnal és mindig friss, natúr zöldsalátával kínálom.

Aktív/Inaktív

Bármennyire is másképpen gondoltam, be kell látnom, a kismamaság és a karrier sikeres egyeztetése, csak az előbbi rovására mehet. Legalábbis most, az én esetemben, rendszeres segítség nélkül. Állnak a megírandók az anyamban, vagy a jegyzettömbömben, de tovább csak csigalassúsággal jutnak. Ha írok, akkor lelkiismeret-furdalásom van, mert fut a lakás, ha takarítok, akkor fáj a szívem az írás után, amire csak azokban a röpke egy-két félórában jutna idő, amikor Zalán alszik.

De mindez nem jelenti azt, hogy nem lennék aktív. Kikérem magamnak, hogy félresöpör(ne) a társadalom (ha hagynám), csak mert éppen GYÁS-on vagyok. Évek óta töltöm ki az egyik legnagyobb internetes kutató cég felméréseit különböző témákban, de most "nem engedte".
A kérdőív elején jóhiszeműen bejelöltem "új státuszomat", ami után nem a megszokott kérdések jöttek, hanem megköszönték a semennyi segítségemet.

A kismama státusz egyébként egy helyen áll a tanulókkal és a nyugdíjasokkal, kiknek véleménye egyáltalán nem érdekli a piackutatókat. Kéretlenül mondom tehát, a nagy okos marketingeseknek, jó lenne újra átgondolniuk ezt. Hiszen egy nyugdíjas, egy tanuló és egy kismama is olvashat újságot, vezetethet autót, tarthat háziállatot, utazhat belföldre, külföldre, járhat étterembe, beülhet egy moziba, vásárolhat márkás termékeket.

Fény pöttyök

Leszögezem a fiam, egy angyal. Ahhoz képest amit másoktól hallok, vagy másoknál látok, valóban az. Legalábbis a maga négy hónapos korával, a 60 centijével és az 5160 grammjával az. Persze, majd beszámolok erről pár hónap múlva is, amikor kúszik-mászik, pakol, és megy, és újra megint csak pakol, hogy akkor hogyan látom, hallom és érzem ezt.

De most valóban az. Gondoltam, kiköltöztettem magammal a konyhában, hogy lássam őt, és ő is engem, mert ha nem lát egy idő után megijed, és sírni kezd. De most nem akart a konyhában lenni, inkább úgy gondolta, kettesben hagy engem a vöröslencsével, hadd főzzem meg egyedül levesnek, így addig nyűglődött, míg inkább letettem a játszószőnyegére, ahol békésen játszott egy ideig, a kezében maradt konyharuhával, majd a lelógó hőlégballonnal, és végül a kis kezeivel mindaddig míg el nem aludt.

Remélem, mire felébred, a kedvenc, és eredetét tekintve ismeretlen helyről érkező fény pöttyök még mindig a szoba falát ékesítik majd, mert azokat, nagyon szereti nézegetni. Már el-, és visszahúztuk a függönyt, le és fel a redőnyt, tükröződő tárgyakat mozgattunk ide és oda, de még nem jöttünk rá, honnan jön, mi okozza.

Zöld fűszerek

Na jó, kezdem beismerni, hogy ez az anyaság bármilyen gyönyörű, valóban olyan befelé fordulós. Egyre jobban vágyom ki a kertbe, a zöldbe, a levegőre. Tudom, hogy Zalánnak is jobb volna.

Biztosan nem is először írom le, hogy mindig álmodozom egy nagy kertről, benne mindenféle zöldséggel és gyümölccsel, árnyékot adó nagy fákkal és egy kis fűszerkertről. A társasházi kétszobásba a dísznövényeken kívül túl sok lehetőségem nincsen kertészkedni, így be kell érnem egy-egy cserepes zöldfűszerrel a helyi hyper-, és szupermarketből. Amik csak addig élnek, míg van rajtuk felhasználható zöld, mert az átültetésük még sosem bizonyult sikeresnek. Így hát mindig igyekszem egyben, maximum kettőben felhasználni, a maradékot meg egyenesen lefagyasztani, mindaddig, míg egyszer nem lesz saját kertem. Éljen a pozitív hozzáállás!

Legutóbbi szerzeményem a kakukkfű, amiből sajtos tészta készült:



Kakukkfüves sajtos tészta

250 gramm farfalle (pillangótészta)
15 dkg főtt, füstölt császárszalonna
200 g natúr sajtkrém
1 csomag újhagyma
2 gerezd fokhagyma
1 maroknyi kakukkfű
só, bors
olívaolaj

A tészta főzővizét felraktam főni, majd az újhagymát felkarikáztam, a császárszalonnáról eltávolítottam a bőrkét és csíkokra szeleteltem, a fokhagymát apróra vágtam. Az olívaolajon megfutattam az újhagymát, hozzáadtam a császárszalonnát, majd amikor kicsit megpirultak beledobtam a fokhagymát is. Közben a forrásban lévő vízbe beleöntöttem a tésztát. Egy-két gyors keverés után belekerült a hagymás-császárszalonnás-fokhagymás keverékbe a sajtkrém is, s az egészet fűszereztem sóval, borssal, és a zsenge hajtások kivételével a leveleire szedett kakukkfűvel. Kicsit fellazítottam a tészta főzővizével, úgy 2-3 evőkanálnyival, egyet rottyantottam rajta és már kevertem is a kifőtt, leszűrt tésztához. Natúr vegyes salátával tálaltam.