Kesergés

Nem tudom ki hogy van vele, de nekem már elegem van az állandó panaszkodás hallgatásából. Sajnos egyre több baráti találkozásnak az a vég kimenetele, hogy többen is nagyokat sóhajtoznak azon mi mennyire drága, milyen alacsonyak a fizetések, mennyire nem telik semmire se. Mi meg csak hallgatunk nagyokat, és ha már végképp nem bírjuk, benyögjük mennyi GYED-et kapok. "Kedvenceink" azok, akik úgy keseregnek, hogy éppen több tízezerért vásároltak koncertjegyet, vagy vásároltak be ruhát, szórakoztató elektronikai készüléket.
Leginkább azért idegesít bennünket ez az egész, mert egyrészt ezzel nem oldódik meg semmi, másrészt, nem kis nyugdíjasok vagyunk, akik már valóban nehezen tudnak tenni mindez ellen, hanem fiatalok, akiknek jóval optimistábban kellene ehhez az egészhez hozzáállni. Nem beszélve arról, az ember társaságba mulatni megy, és nem szomorkodni.
S nem utolsó sorban vannak ennél fontosabb dolgok is, például, hogy a kisfiam igazi buborékokat tud fújni, és hangosan berreg hozzá, mint egy kisautó.