Téli lasagne

A lasagne-t a legtöbbször bolognaiasan vagy spenótosan készítem. Legutóbb viszont, friss alapanyagok híján, mondhatni, egy téliesített változatával álltam elő, mert kizárólag abból főztem, amit itthon találtam. Mivel nincs fűszerkertem, szárított zöldeket használtam. A hús a fagyasztóból került elő. Az agyon turbózott mű paradicsomot igyekszem elkerülni, így maradt az üveges változat. Ráadásul a lasagne-m eredetileg valamilyen ragunak indult rizzsel, csak éppen menetközben rájöttem, inkább szószt ennék valamilyen tésztával. Így született ez az egyszerű, de finom változat.

1 csíkokra vágott csirkemell
1 üveg (690 g) passzírozott paradicsom
10 dkg fekete magozott olajbogyó
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
só
bors
1 kk. szárított bazsalikom
1 kk. szárított oregano
2-3 tk. cukor
12 lap lasagne tészta
némi vaj, és zsemlemorzsa
2 ek. olaj
Besamell: 5 dkg vaj, 5 dkg liszt, 1/2 liter tej, 1 gerezd fokhagyma, só, bors, szerecsendió

A sóval, borssal beszórt, kevés olajon hirtelen elősütött, csíkokra vágott hús mellé dobtam a kockákra vágott vöröshagymát, pár percig együtt sütöttem őket, majd felöntöttem az egészet a passzírozott paradicsommal. Fűszereztem sóval, borssal, oreganóval és bazsalikommal. Hozzádobtam a fokhagymát, és mivel esküszöm arra, hogy a paradicsom ízét a cukor dobja fel, zuttyintottam abból is bele, inkább három, mint két teáskanállal. Rottyantottam rajta még egyet, majd beleszórtam az olívabogyókat, és csendesebbre vettem az étel alatt a meleget.
Elkészítettem a besamellt: a tejet mikróban megmelegítettem. A vajat felolvasztottam egy kis szószos lábosban, megszórtam a liszttel, míg kissé meg nem barnult, óvatosan kevergetve pirítottam, majd lassan felengedtem a tejjel, és míg be nem sűrűsödött szépen kevergettem a mártást. Sóztam, borosztam, reszeltem bele szerecsendiót, aprítottam bele fokhagymát.
Ezalatt bemelegítettem a sütőt 180 fokra, a besamell elkészítése után kivajaztam egy jénait, leszórtam zsemlemorzsával, majd leterítettem egy sor tésztával az alját. Erre került a besamell, majd a paradicsomos ragu, amit beterítettem újabb sor tésztával. S így tovább. A tetejére ragu került, amit megszórtam sajttal, és fél óra alatt készre sütöttem a tésztát.

Fetás fasírt kakukkfüves sült zöldséggel

Mint sok kedvenc receptem, ez is a testvéremék konyhájából ered. Néha csak azért főzzük azt amit náluk ettünk, hogy úgy érezzük mellettünk vannak. 1500 km nagyon-nagyon sok, s több, mint egy éve nem láthattuk őket. Nagyon hiányoznak!

Náluk eredetileg marhahúsból ettük, és gombócokban. Akkor a són, borson, tojáson, hagymán és a fetán kívül más nem került bele. Itthon készítettük már úgy is, de disznóhúsból, egyben sütve, kotányi görög fűszerkeverékkel feldobva is.

50 dkg darált marhahús, 10 dkg feta, 2 tojás, só, bors, 1 vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma

vagy

50 dkg darált sertés hús, 1 vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 tojás, só, bors, 2 ek. kotányi görög fűszerkeverék

Zöldség köret: 1 kg krumpli, 1/2 kg sárgarépa, 1/2 kg fehérrépa, 2 lapos ek. szárított vagy 1 maroknyi friss kakukkfű, 1 ek. só

Szósz: 1 pohár tejföl vagy fele-fele arányban joghurttal, 2 gerezd préselt fokhagyma

Attól függően, mi van otthon, készítem el, az egyik vagy a másik fasírtot. A fetás változatból gombócok készülnek, amit nem prézlizek be, hanem csak nagyon kevés olajon, a lapáttal sokszor lenyomkodva serpenyőben pirosra sütök. A másik változatnál az egészet egy vékonyan kiolajozott tepsibe simítom, és 180 fokon kb. fél óra alatt megsütök.
Mindkét változathoz a következő zöldségköretet készítjük. A burgonyát megpucoljuk, és hasábokra vágjuk, a kétféle répát csíkokra szeljük. Az egészet tepsibe szórjuk, sóval és kakukkfűvel átforgatjuk. És közepes hőfokon fél óra alatt készre sütjük. (Ha egyben készül a fasírt, nyugodt szívvel egyszerre teszem őket a sütőbe).
Az egészet a fokhagymával elkevert tejföllel tálalom.

Na persze

Na persze, amikor még ifjú titán lányként néztem a kisgyermekes Anyukákra, akkor én is elnéző mosollyal hallgattam őket. Mekkora élmény nekik egy kaki, egy megrázkódtatással teli lázas éjszaka túlélése, vagy hogy éppen milyen új szót képes mondani a mama kedvence. Na akkor én is úgy gondoltam, nem biztos, hogy csak ez lesz a legfontosabb az életemben, ha majd én is ide jutok. És nem is, persze, de mégis ma reggel ujjongva telefonáltam körbe a családnak, a barátoknak: - Két fogunk van, két fogunk van! Miután megpillantottam reggel, mikor az elsőként kibújtat ellenőriztem, mekkorára nőt már ki.
És ez így van rendjén, miután egész nap alig történik velem valami más. Nem hívnak a barátok, csak azok, akiknek szintén csecsemőjük, vagy egészen kis gyerekük van. S velük sem más a téma, természetesen, mint a fent említettek. Néha már kezdem azt hinni (tévesen), meg is állt körülöttünk a világ. Nem is történik semmi más.

Csoki nélküli moszkauer, avagy narancsos keksz

Hetek óta szerettem volna moszkauert sütni, ki is néztem rá Stahl Judit receptjét, mert az eléggé egyszerűenk és nagyszerűnek tűnt, és ami a legfontosabb nagyon csokisnak. Az is. Egyszerű és nagyszerű. Csak éppen az enyém nem lett csokis. Mire ugyanis odaértem volna, hogy rá kerekítsem a tetejére, (na meg lefotózzam) bizony a nagyobb része eltűnt a sütinek (valami érthetetlen módon egy Maci ólálkodott a konyhámban).

Így egyszerűen narancsos süti maradt.

Kép nélkül, íme a recept:
10 dkg őrölt mandula (a recept ír mogyorót vagy diót is)
5 dkg cukrozott narancshéj (mivel nincs mérlegem, gyanítom volt az 8-10 dkg is)
5 dkg vaj
5 ek. tejszín (diéta ide vagy oda, a 20 %, az 20 %)
5 dkg cukor
3 dkg liszt helyett 5 dkg

(és a lemaradt csoki, ami 10 dkg lett volna 2 dkg olajjal)

Stahlhoz képest gyorsítva írom. Sütőt előmelegítettem 175 fokra. Meghámoztam egy narancsot, a narancshéját felaprítottam és összekevertem 1 tk. cukorral (mivel nem veszem meg ezt készen) és összekevertem az őrölt mandulával.
Kis lábosban alsó hangon összemelegítettem a vajat, a tejszínt és a cukrot, majd amikor felolvadt benn minden, felforraltam, s ahogy SJ írta zonnal le is kaptam a tűzről, ahogy felforrt. Ekkor hozzákevertem a mandulás-narancshéjas egyvelget és a lisztet is. "Előírás szerint" egy lapos tepsibe sütőpapírt fektettem, és a tésztából kis halmokat tettem teáskanállal 5-5 cm-es távolságokra gymástól. Kicsit le is lapogattam a halmokat. Majd megsütöttem 12 alatt.
Legközelebb olvasztott csokival is megkenem, de így is nagyon finom narancsos süti volt.

Restancia

Most mondjam azt, hogy légyszi, ne hozzon senki nekem mostanában kölcsön könyvet olvasásra, mert úgysem jutok tovább az előszóig?

Gyűlnek, gyűlnek, gyűlnek a kötetek, és csak annyi odaadást kapnak mindössze tőlem, hogy időnként letörlöm róluk a port. Így elhagyatottan, én sem szívesen állnék egy polcon sem.

Ugyanakkor meg olyan boldogsággal tölt el az egyre növekvő kupac, mert tudom, hogy rám várnak, hogy elrepítsenek egy másik világba.

Legutolsó élményem - a baba szakirodalmon túl - Lévai Katalin: Hírnév című letehetetlen nőcis regénye volt, amit az anyósom kapott tőlünk karácsonyra. Mielőtt még becsomagoltam volna, kaptam arra "szabadidőt" - igen saját kialvatlan szakálamra- hogy felfaljam. Azóta meg csak éhezem. Viszont együtt sírtam Zalánnal, amikor az első fogacskája végre áttörte az ínyét.

Varrógép

Mindig úgy irigyeltem azokat, akik tudnak varrni. Bár nem tudom, hogy nekem mikor lenne rá időm, ha lenne egy varrógépem egészen biztosan megtanulnék bánni vele. Tudom, olyan ügyes sosem lennék mint Dió barátosném, de legalább haladnék az otthonom csinosításával. Amire most szükségem lenne, az speciel nem esztétikai szempontból lenne fontos. Kellene egy párna a gyerkőcöm etetőszékére, mégpedig a fejtámlára. Mivel, Manóvári Tyüftyürüf (becsületes nevén: Zalán) még nem tud biztosan ülni, időnként komótosan előre, majd hirtelen hátradől. Na, ilyenkor koppan a kis fejecskéje. Én meg minden egyes esetben kisebb szívinfarktuson esek át.

Húsz perc csend

Olyan ártatlan és egyszerű dolgok után vágyom, mint például a negyed óra teljes csönd, vagy legalább ugyanennyi idő amikor egyhuzamban megtehetek valamit. Számomra az anyaságban a "legnehezebb" dolog, már ha szabad ilyet mondani (márpedig miért ne szabadna, álszent aki úgy tartja nincs nehéz dolga egy Anyának) hogy szinte semmit sem tudok végigcsinálni. Szinte sosem tudom egyszerre, nyugodtan meginni a kávémat, két kézzel elkészíteni is csoda számba megy. Egy blog bejegyzés akár egy napig is eltart, na nem mintha ez lenne a legfontosabb.

Szeretnék moszkauert és indiánert sütni, de legalább egy egyszerű almás pitét, a nagyi félét. De még egy rozzant palacsintára sem futja.

Ebédre nem csak összecsapni valamit gyorsan, hanem komótosan átolvasni a jegyzeteimet, megnézni a szakácskönyveimet, majd tervezetten bevásárolni a hozzávalókat, és utána nyugodtan élvezni a lényeget, az alkotás, megfőzni.

Szeretném egyszer nem zuhanyozás közben megmosni a hajamat, hanem önálló programként a fürdőkádba behajolva, hosszasan masszírozva a fejbőrömet. Kilakkozni a körmömet, nem csak négy hétben egyszer.

Egy telefon beszélgetést úgy megejteni, hogy nem kellene félbeszakítanom a beszélgető partnerem vagy önmagam szavát, mert Zalán éppen magából kikelve elkezd sírni, mert kiesett egy játéka a járókából, vagy mert nem akar elaludni, vagy csak mert nem érti az Anya miért beszél abba a fura kütyübe, ahelyett, hogy vele foglalkozna. Vagy különben is az a kütyü inkább neki kellene, jól megcsámcsogni.

Szeretném végre folytatni és befejezni a szakdolgozatomat, de nem úgy hogy napi fél óra jut rá, öt-hét szakaszban.

Szeretném, ha egyszer elfogyna a mosni és vasalnivaló legalább egy napra.

Szeretnék akkor lefutni a boltba, amikor hirtelen eszembe jut valami, és nem a sétával egybekötni a vásárlást. Szeretnék lemenni a hóba, lábnyomot hagyni magam után, de ebbe a hószakadásba nem lehet elindulni egy babakocsival.

S amikor ezek hiányán kezdek végképp kiborulni, valóban otthagyok csapot-papot-forró vasalót, megfogom Zalánt, magamra fektettem a nagy ágyon, és hallgatom ahogy mondja, mondja a magáét, és közben egyre nagyobbra kerekíti az amúgy sem kicsi szemeit. Most éppen a sűrű pelyhekben szállingózó hóesésnek magyarázott.

Hej-te, hej-te

Már bánom, hogy nem kezdtem el Zalánnak naplót írni. Illetve blogot. A billentyűzettel jóval gyorsabban bán a ma gyermeke, mint a tollal. Főleg én, mert itt nem tépkedném ki a lapokat azzal, hogy éppen nem tetszik a kézírásom, vagy mert szívesen átírnék egy-egy rosszul fogalmazott mondatot.

Míg az első hónapok a mozdulatlanságról, a lassú fejlődésről és az állandó gondviselésről szóltak, most már nem csak napról-napra, hanem óráról órára mutat valami újat, amit jó lenne lejegyezni. Az ApaMaci meg nem győz csodálkozni minden délután, amikor munka után belép az ajtón.

Ma Zalán a "hej-te, hej-te" és a "te-te-te" mellé elkezdte mondani: eggy. És a délutáni ébredés után, amikor ágyához lépve köszöntem neki: szia. Ő visszamosolyogva válaszolt: "szi". S én olvadok azóta is, mint a csokoládé.

Meglepő portugál kelleves virslivel

Újabban késő este főzök, mert nem bírok olyan korán felkelni, hogy mire Maci elindul a munkába az ebédje is kész legyen. Erről a levesről a címe alapján nem gondoltam semmi nagy dologra. Gondoltam, hamar meglesz, ez a sima zöldségleves virslivel. De miután hozzáláttam, és legfőképpen mikor megkóstltam, kiderült ez nem egy sima zöldségleves. Hanem, meglepő módon egy gyorsan elkészülő szenzációs íz orgia. Amit akkor és ott, egyébként időszerint éjfél előtt fél órával nem bírtunk abbahagyni. Maci csak annyit kérdezett miután megkóstolta:
- Idáig miért nem főzted?

A leves "portugálcsavarja" egyébként a fűszerezésben rejlik. A recept előír 1/2 kiskanál vegyes fűszert, ami az ajánlás szerint lehet barbecue fűszerkeverék is. Mivel nekem itthon se fűszerkeverékben, se kész szószban nincsen, magam állítottam össze. De úgy, hogy azokat az alkotó részeket, amit amúgy is kért a recept nem kevertem még külön bele. Ez alapján a következőek kellenek hozzá:

Meglepő portugál kelleves virslivel

25 dkg fűszeres (én simát használtam) baromfi virsli
fél fej kelkáposzta
2 közepes sárgarépa
1 kisebb piros húsú paprika
1 l csirkealaplé
1 vöröshagyma
2 gerezd zúzott fokhagyma
1 kk. fahéj
1 ek. barnacukor
1/2 tk. cayenne bors
1/2 tk csemege pirospaprika
1 1/2 kk. só
3 tekersényi őrölt bors, vagy 1/2 tk. készen őrölt
4 ek. reszelt parmezán
1 ek. olaj 50 dkg csicseriborsó konzerv (amit én kihagytam, a frissen sütött tortilla szerintem jobban passzol hozzá)

Kezdjük el megfonnyasztani a kockára vágott vöröshagymát közepesen forró olajon, s ha már a hagymakockák eléggé puhák és aranyszínűek, akkor vegyük le a hőfokot a legalacsonyabbra, és tegyük hozzá a zúzott a fokhagymát, a fahéjat és a barnacukrot. Hagyjuk, hogy egy kicsit megkaramellizálódjon, majd adjuk hozzá a pirospaprikát, a cayenne borsot a fekete borsot is, és a sót. Süssük egy percig. Keverjük bele a kelkáposztát kisebb darabokra tépkedve és a fél karikákra szeletelt sárgarépákat is. Majd öntsük fel az alaplével. (használhatunk vizet és két tyúkhúsleves kockát is). Főzzük lefedve alacsony hőfokon.
Közben a felkarikázott virsliket egy serpenyőben öntsük fel fél centi magasan vízzel, és lassan kezdjük el főzni. Hagyjuk, hogy elpárologjon alatta a víz, és szépen megpirosodjon, majd fordítsuk meg a karikákat és a másik oldalukat is süssük barnára. Ha készen van, keverjük a leveshez.
Kb. fél óra főzés után készen van a levesünk. Tálaláskor szórjuk meg parmezánnal.

Anyák Lapja

A nyomtatott verzióban az egész cikk olvasható. Itt csak egy kis ízelítő. Remélem, lesz lehetőségem a folytatásra.