Babaholmik

Még messze vagyok attól, hogy elkezdjek vásárolgatni a Potyautas Mazsolának, ám a babaholmik nézegetését már elkezdtem. Mindig is sejtettem, s most már tudom is, sőt a bőrömön érzem, hogy biza a kismama- és gyermekcumók gyártása, értékesítése stb. óriási biznisz. Kár, hogy nem nekem. Mert így a recesszióban gyermeket várni nem egy leányálom. Ugye tudjuk, az Apeh a kisembereket találja meg elsőnek, nem azokat akik több száz millióval sárosak, azt is, hogy a táppénz mennyivel kevesebb a fizetésnél, hogy érezhetőbben drágább most minden, és mindehhez milyen törékeny az egészség, a munkahelyi biztonság, és az emberi kapcsolatok.

Éppen ezek miatt is kellemesen csalódtam magamban, mert míg korábban úgy gondoltam, majd mindenből a legszuperebb, legdrágább és legmárkásabbat szeretném majd a gyermekemnek, most teljesen reálisan látva nem csak a pénztárcánkat, hanem mindez értelmét, egyáltalán nincsen olyan allűröm, hogy ez így legyen. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem kívánnám a legjobbat a gyermekemnek, csak nem biztos, hogy a kacsalábon forgó babaülés a legpraktikusabb és legbiztonságosabb. Mert ez utóbbi igenis fontos! Sőt a legfontosabb!

Már csak türelem kell a rengeteg babaoldal, web és valódi piactér, s egyéb fórum átrágásához ahhoz, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon.