2009. június 17., szerda

Örömgombóc


Na, most lehet, hogy megtévesztem azon olvasóimat, akik gasztronómia vonatkozása miatt olvassák blogomat, mert most nem egy ízletes tésztára, hanem Zalánra gondolok. A mi kis fiúnk, egy örömgombóc, akire, ha rápillantunk nyomban kívül reked a világ minden bújával-bajával. Nincsenek törtető és bunkó munkatársak, be nem fizetett számlák, rosszindulatú szakdolgozati konzulensek, idióta rokonok. Csak Ő. Nézzük őt, és erőt merítünk belőle a mindennapokhoz. S rájövünk, őt azt sem érdekli, hogy még nincs takarója, kiságya, hogy teljesen mindegy milyen pelenka kerül rá, hogy meg lesz-e tisztítva vagy sem az ablak mire hazahozhatjuk őt a kórházból hogy csak Anya dilije, hogy a konyhát is ki kell takarítani az utolsó csészéig, és hogy Apa államvizsgája sokkal fontosabb, mint hogy kicseréljük-e időben az ajándékba kapott babakocsit vagy sem. Minden lényegtelen, kivéve, hogy a pocija akkor és ott amikor jelez azonnal tömve legyen a spéci 2009-es Anya Tejcivel. És hogy Anya és Apa még ott álljanak az inkubátora mellett míg ő álomba nem merül. Mert minden csak velünk biztonságos neki.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Gratulálok a kisbabához!Egészséget babának és mamának egyaránt!
Ildikó

ManóAnyó írta...

Gratulálok a Picibabához! Kívánom, hogy nagyon sok boldog percet töltsetek egyűtt erőben, egészségben!

VOKinga írta...

Tündéri kisbaba, szívből gratulálok Nektek! :)

Chef Viki írta...

Édes kis bogár :-) Nőjjön nagyra a csöpp legény! Nincs is jobb annál a spéci 2009-es évjáratú tejcinél :-))

S egy gyermeknél nincs nagyobb boldogság...