Bolognai-milánói?

Mindenkinek vannak dilijei, nekem a fent említett tészták, amiket ritkán szeretek másoknál enni. Nem akarok senkit se megsérteni, de a bolognai és milánói szósz elég sokaknak egy főleg paradicsomos alapon, húsos-fűszeres masszát jelent, amibe tesznek sonkát, esetleg gombát is. Sőt van ahol kukoricát is. Ami nem baj, csak ne nevezzék azt se bolognainak, se milánóinak. Hiszen a paprikás csirkében sincsen pl. tök, vagy paszternák.
Pedig míg a bolognaiban nem is a paradicsom, sokkal inkább a sárgarépa, a zeller és a kihagyhatatalan máj dominál, némi vagy annál több vörösborral, addig a milánóiban nincs is darált hús, hanem sonka, gomba és persze a paradicsom...na meg a fűszerek adják a hangsúlyt.

Így hát csak ott eszem, ahol biztosan tudom, hogyan készítik, plusz nem porból készül.



Spagetti bolognese

40 dkg darált marhahús
15 dkg csirkemáj
25 deka paradicsom
1 nagy fej hagyma
2 szál sárgarépa
1 szál fehérrépa
1 közepes zellergumó
20 dkg bacon
5 dkg vaj
1/2 l erőleves
2 dl vörösbor
1 ek. tejszín
parmezán
só, bors
szerecsendió
50 dkg spagetti

A hagymát felaprítom, a sárgarépát, fehérrépát, zellergumót durvára reszelem. A paradicsomot felkockázom. (Nem szeretek a héjával szórakozni, a konzerv paradicsomért meg nem vagyok oda)
A májat apróra vágom, a szalonnát felkockázom. Felolvasztom a vaj felét, a szalonnát kissé lepirítom benne, és hozzáadom a hagymát, tovább pirítom, majd beleteszem a zöldségeket is. A legalacsonyabb fokozaton párolom, úgy hogy ha elforrja a saját levét, akkor egy kis húslével mindig felöntöm.
Hozzáadom a maradék vajat, majd az előre ledarált marhahúst. Egy villával jól szétnyomkodom, és pirítani kezdem, beleteszem a csirkemájat is, az egészet addig kevergetem, míg kérget nem kap.
Ekkor felöntöm a húslével, tovább párolom. Amikor már erősen nyeldesek a finom illatoktól, akkor aláöntöm a vörösbort, és a paradicsomot is. Fűszerezem sóval, borssal és szerecsendióval.
Egyszer felforralom, és lefedve egy-másfél órát párolom. Egy leheletnyi tejszínt is rakok bele, ha szükséges utána fűszerezem.
A kifőtt tésztára pakolom a szószt, gazdagon megszórom parmezánnal és mindig friss, natúr zöldsalátával kínálom.

Aktív/Inaktív

Bármennyire is másképpen gondoltam, be kell látnom, a kismamaság és a karrier sikeres egyeztetése, csak az előbbi rovására mehet. Legalábbis most, az én esetemben, rendszeres segítség nélkül. Állnak a megírandók az anyamban, vagy a jegyzettömbömben, de tovább csak csigalassúsággal jutnak. Ha írok, akkor lelkiismeret-furdalásom van, mert fut a lakás, ha takarítok, akkor fáj a szívem az írás után, amire csak azokban a röpke egy-két félórában jutna idő, amikor Zalán alszik.

De mindez nem jelenti azt, hogy nem lennék aktív. Kikérem magamnak, hogy félresöpör(ne) a társadalom (ha hagynám), csak mert éppen GYÁS-on vagyok. Évek óta töltöm ki az egyik legnagyobb internetes kutató cég felméréseit különböző témákban, de most "nem engedte".
A kérdőív elején jóhiszeműen bejelöltem "új státuszomat", ami után nem a megszokott kérdések jöttek, hanem megköszönték a semennyi segítségemet.

A kismama státusz egyébként egy helyen áll a tanulókkal és a nyugdíjasokkal, kiknek véleménye egyáltalán nem érdekli a piackutatókat. Kéretlenül mondom tehát, a nagy okos marketingeseknek, jó lenne újra átgondolniuk ezt. Hiszen egy nyugdíjas, egy tanuló és egy kismama is olvashat újságot, vezetethet autót, tarthat háziállatot, utazhat belföldre, külföldre, járhat étterembe, beülhet egy moziba, vásárolhat márkás termékeket.

Fény pöttyök

Leszögezem a fiam, egy angyal. Ahhoz képest amit másoktól hallok, vagy másoknál látok, valóban az. Legalábbis a maga négy hónapos korával, a 60 centijével és az 5160 grammjával az. Persze, majd beszámolok erről pár hónap múlva is, amikor kúszik-mászik, pakol, és megy, és újra megint csak pakol, hogy akkor hogyan látom, hallom és érzem ezt.

De most valóban az. Gondoltam, kiköltöztettem magammal a konyhában, hogy lássam őt, és ő is engem, mert ha nem lát egy idő után megijed, és sírni kezd. De most nem akart a konyhában lenni, inkább úgy gondolta, kettesben hagy engem a vöröslencsével, hadd főzzem meg egyedül levesnek, így addig nyűglődött, míg inkább letettem a játszószőnyegére, ahol békésen játszott egy ideig, a kezében maradt konyharuhával, majd a lelógó hőlégballonnal, és végül a kis kezeivel mindaddig míg el nem aludt.

Remélem, mire felébred, a kedvenc, és eredetét tekintve ismeretlen helyről érkező fény pöttyök még mindig a szoba falát ékesítik majd, mert azokat, nagyon szereti nézegetni. Már el-, és visszahúztuk a függönyt, le és fel a redőnyt, tükröződő tárgyakat mozgattunk ide és oda, de még nem jöttünk rá, honnan jön, mi okozza.

Zöld fűszerek

Na jó, kezdem beismerni, hogy ez az anyaság bármilyen gyönyörű, valóban olyan befelé fordulós. Egyre jobban vágyom ki a kertbe, a zöldbe, a levegőre. Tudom, hogy Zalánnak is jobb volna.

Biztosan nem is először írom le, hogy mindig álmodozom egy nagy kertről, benne mindenféle zöldséggel és gyümölccsel, árnyékot adó nagy fákkal és egy kis fűszerkertről. A társasházi kétszobásba a dísznövényeken kívül túl sok lehetőségem nincsen kertészkedni, így be kell érnem egy-egy cserepes zöldfűszerrel a helyi hyper-, és szupermarketből. Amik csak addig élnek, míg van rajtuk felhasználható zöld, mert az átültetésük még sosem bizonyult sikeresnek. Így hát mindig igyekszem egyben, maximum kettőben felhasználni, a maradékot meg egyenesen lefagyasztani, mindaddig, míg egyszer nem lesz saját kertem. Éljen a pozitív hozzáállás!

Legutóbbi szerzeményem a kakukkfű, amiből sajtos tészta készült:



Kakukkfüves sajtos tészta

250 gramm farfalle (pillangótészta)
15 dkg főtt, füstölt császárszalonna
200 g natúr sajtkrém
1 csomag újhagyma
2 gerezd fokhagyma
1 maroknyi kakukkfű
só, bors
olívaolaj

A tészta főzővizét felraktam főni, majd az újhagymát felkarikáztam, a császárszalonnáról eltávolítottam a bőrkét és csíkokra szeleteltem, a fokhagymát apróra vágtam. Az olívaolajon megfutattam az újhagymát, hozzáadtam a császárszalonnát, majd amikor kicsit megpirultak beledobtam a fokhagymát is. Közben a forrásban lévő vízbe beleöntöttem a tésztát. Egy-két gyors keverés után belekerült a hagymás-császárszalonnás-fokhagymás keverékbe a sajtkrém is, s az egészet fűszereztem sóval, borssal, és a zsenge hajtások kivételével a leveleire szedett kakukkfűvel. Kicsit fellazítottam a tészta főzővizével, úgy 2-3 evőkanálnyival, egyet rottyantottam rajta és már kevertem is a kifőtt, leszűrt tésztához. Natúr vegyes salátával tálaltam.

Zalán "olvas"

Védőnéninkkel ma reggel arra lettünk figyelmesek, hogy Zalánt tökéletesen leköti a tápszeres doboz böngészése, amit azért vittem be a nappaliba, hogy megmutassam milyen tápszert kap Macifül az anyatej mellett, ha abból nincs elég. S Macifül addig helyezkedett a kanapén, míg meg nem kaparintotta azt, majd aprólékosan tanulmányozni kezdte a dobozon felsorolt összetételt. Hiába a gyerekek a szüleiktől tanulnak. "Túlzás nélkül" mondom, az én fiam.

Légzésfigyelő

Zalán nyűgös. Nem kicsit. A fogára gyanakodunk. Ökle a szájában van egyfolytában, és tiszta nyál. Sír, sír és sír. Semmi nem vigasztalja. Ha végre elalszik sem jelent semmit. Jó ideje az ölünkben kell maradnia ahhoz, hogy azonnali ébredés nélkül le tudjuk fektetni. S ha már eljutottunk idáig is résen kell maradnunk. A légzésfigyelőt egészen addig nem szabad bekapcsolni, míg nem halljuk, hogy egyenletesen és mélyen szuszog, mert a bekapcsolást követő ellenőrző síp hangra tuti, hogy felébred.

Kató nagymamám almáspitéje

Isten ments, hogy vérig sértsem a nagymamámat, de hát hat gyerek mellett megtanult spórolni, ami valljuk be, meglátszik a főztjén. De sütni viszont szeret és tud is. Abszolút kedvencem az almás pitéje, ami másoknak lehet, hogy túl "egyszerű" , és nem is túl "magas" nekem viszont a legszebb és a legfinomabb.

Tészta:
Kb. 40-50 dkg liszt (inkább 50 dkg)
1 margarin (25 dkg)
1 ek cukor
1 kk szódabikarbóna vagy sütőpor
1 kis doboz , azaz 2 dl tejföl
1 tojás
1 csipet só

Töltelék:
1 kg alma
kb. 2 ek. fahéjas porcukor
pár csepp citrom leve

Tetejére: 1 tojás és kb. 10 dkg darált dió (jómagam a mandulát is el tudom képzelni), ha nincs akkor prézli, nagyi mesélte, a szegények így szokták.

Először is le kell szögeznem, hogy a hozzávalók mennyisége ízlés illetve meglátás szerint változtathatóak. Kilencven éves nagyim ugyanis, a recept elmondása közben, többször módosította mind magukat az összetevőket, mind azok mennyiségét. A citromlét pl. egy alkalommal említette, míg legközelebb már nem, sőt egyenesen hozzáfűzte, hogy szerinte felesleges.

A hideg hozzávalókból a nagyi intésére gyors mozdulatokkal tésztát gyúrtam. Könnyű, de nem ragadós masszát kaptam, amit fél órára hűtőbe tettem. Ez alatt az idő alatt az almákat megmostam, megpucoltam, és lereszeltem a nagyobb lyukú reszelőn. Pár csepp citromlével meglocsoltam, édesítettem a fahéjas porcukorral. A sütőt előmelegítettem kb. 180 fokra. A tésztát két részre osztottam, majd mind a két adag tésztát kb. fél centi vastagságú téglalap formára nyújtottam. (Ehhez szilikonlapot használtam, ami 30x30 cm-es) Az alsó lapot megszórtam mandulával, amire eloszlattam az almapürét, majd rásimítottam a másik tészta lapot. Megkentem egy felvert tojással a tetejét, és villával megszurkáltam. Kb. 30 perc alatt készre sült. Porcukorral megszórtam a tetejét.

"Most született"

"Most született" Zalán baba, immáron tegnap betöltötte földi élete negyedik hónapját! Napról-napra produkál újakat, nem győzöm írni a naptáramba...az a piszkozat, de hogy mikor lesz átírva a szép kis babanaplójába, félek, sosem.

Én rontottam el, hogy magam akartam írni egy szép füzetbe, és nem akartam készen vásárolható babanaplót (pedig fel is ajánlották ajándékba). Csakhogy annyi minden nehezítette ügybuzgóságomat, hogy jól lemaradtam vele. Például itt-ott nem tetszett a saját kézírásom, vagy felcseréltem időrendben az ultrahang képeket, így téphettem ki a lapokat (még jó, hogy nem az eredetit ragasztottam a könyvbe) és kezdhettem elölről az egészet.

Most nem tudom eldönteni, ragaszkodjak a sajáthoz, és vegyek egy új füzetet, esetleg egy nagyobb fotóalbumot, amihez rögtön a képeket is tehetem, esetleg elégedjek meg azzal a kicsi fotóalbummal, amit kaptam és kezdjem el végre abba írni, hogy s mint. Vagy mondjak le arról, hogy egyedi legyen, a saját szájízem szerint és vásároljak inkább egy gyárit?

"Valódi" paradicsomleves

Mindig túlzásnak véltem, amikor egy újdonsült anyuka azt állította, mióta gyermeke született sokkal jobban odafigyel arra, mit is eszik. S most lássanak csodát, én sem viselkedek másképpen. Ugyan nem rohanok bio piacra, egyrészt, mert itt nincs is (csak bio bolt, nem olyan széles friss termék választékkal) másrészt, mert most különösen drága nekünk.

Ám a hagyományos piacon mindig igyekszem azoktól a néniktől és bácsiktól vásárolni, akiknek portékáján látszik, azok nincsenek se érés előtt leszedve, se felesleges anyagokkal permetezve, kivéve amire szükség van. Így vásárolok kis szemű paradicsomokat, olyanokat amelyek nem teljesen szabályos alakúak, és az is lehet, hogy be van hasadva az oldaluk, nem mű sárga színű, szintén kisebb paprikákat, göcsörtös uborkákat. S amiből csak lehetett, és a két és fél fiókos mélyhűtő el is bírt, le is fagyasztottam.

Így főzött az Anyukám majd minden hétvégén nekünk lecsót, én meg valódi paradicsom levest. Valódi, mert nem sűrítményből, konzervből vagy léből, és mert nem felturbózott zöldségből készült.

70-80 dkg paradicsom
1 fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
2 ek olíva olaj
1 kk cukor
1 dl 20 %-os tejszín
1 csipet erős chilli
só, bors
a tetejére pecorino sajt

A paradicsomokat megmostam, felcikkeztem, de nem húztam le a héját. Lehet, hogy ettől a profik felszisszenek, de úgy vagyok vele, hogy minek bíbelődjek, az is zöldséghez, akarom mondani a gyümölcshöz tartozik, a bot mixer amúgy is széttöri, és hát abban is lehet némi vitamin. A kockára vágott hagymát olajon megdinsztelem, majd rádobtam a paradicsomokat, kicsit együtt pároltam, majd felöntöttem annyi vízzel, ami ellepte. Megszórtam cukorral, sóztam, borsoztam, és lassú tűzön összefőztem. Ezután összetörtem bot mixerrel, besűrítettem a tejszínnel és megbolondítottam egy nagyon kicsi erős chillivel. Tálaláskor ráreszeltem jó sok pecorino-t, ami könnyen elolvadt benne.

Szilvás gombóc

Papa mondta a minap, amit én a fejembe veszek az úgy lesz. A szilvás gombócnál bejött, remélem az életem komolyabb mozzanataimban sem leszek sikertelenebb! A frankfurti leves után megálmodtam a lila belsejű tészta gömböket, és egy nappal a sikertelen próbálkozás után csak összehoztam. Érdemes volt!

3 közepes méretű enyhén sós vízben főtt, áttört helyett, lereszelt burgonyát, 10 dkg vajjal, 1 tojással és kb. 30 dkg rétesliszttel összegyúrtam, kinyújtottam, 5x5 cm-es kockákra vágtam, egy-egy kimagozott szilvát nyomtam a közepeikbe, megszórtam fahéjas őrölt kandírozott cukorral, vizes kézzel gombócokká gyúrtam, forrásba lévő vízben megfőztem. Majd eltúlzott mennyiségű zsemlemorzsát kicsi olajban megpirítottam, megforgattam benne a gombócokat, és azon íziben a tévé előtt, a leves után megettük.