Körömlakk

Na ja, nekünk nőknek annyi kenceficét és egyéb trükköt kell használnunk ahhoz, hogy jól nézzünk ki, hogy ahhoz, külön melót kell vállalnunk a fő munkánk mellett, ha nincs olyan fizetésünk, vagy anyagi hátterünk (örökség, férj ecetera) ami a költségeket állná.
Ennek az aránya ráadásul a kor előre szaladtával nő. Huszonvalahány kilót adtam le magamról és nem győzöm lecserélni a ruhatáramat. Az hagyján, hogy a mindennapi felsők a pólók, pulóverok, és blúzok mellett a nadrágok , szoknyák totál lecserélődtek. Hogy a kabátok, kosztümök. De a melltartók, a bugyik, sőt a zoknik és a cipők is!!! Az övekről már nem is beszélve. Döbbenete, mire összeállítom az új ruhatáramat, addig abból egy négy tagú család hónapokig elél.
A legmegdöbbentőm a fokozatosság, a nadrág, ami még jó volt tavasszal, ősszel már nagy.
Atya ég, nem bírom anyagilag. A cipőből kilépek, a kabát nagy, a melltartó lötyög, az öv nem tart, a bugyi lecsúszik. Nincs kosztümöm, alkalmi feketém (amiről minden női magazin ír, hogy kell- persze ilyenkor elfelejtem, hogy ilyeneket mi is leírunk, mert más is megírta) téli kabátom, őszi cipőm, fehér blúzom, alkalmi szoknyám.

Arról nem is merek beszélni, hogy harminckét évesen, elmúlt a hamvasság, van viszont ránc. A krémek, pakolások, samponok, ránctalanítók, a körömlakkok, rúzsok, pirosítók, a parfümök és miegymás egy kész vagyon.

És persze egyre fiatalabb lányok rohangálnak az utcán..s velük kell felvenni a versenyt. Kiakasztó!