Ma reggel is Zalán baba hangjára ébredtünk. Mesélt-mesélt nekünk. Mintha csak tudná, hogy ma lett tíz hónapos. Tavaly ilyenkor még a pocakomban volt, most meg már odakúszik a lábam alá ahogy itt ülök a gép mellett, be a szék alá, hogy elérjen egy leesett tollat. S közben dumál, dumál. Mosolyog fel rám és mutatja az új szerzeményét. Neki, magamnak, magunknak írom az ő naplóját, hogy ha már felnőtt ember lesz könnyebben emlékezhessünk majd mit mikor hogyan csinált, amikor kicsi volt.
1 megjegyzés:
Nagyon édi:)
Megjegyzés küldése