Apró szépségek

Gasztronómiai csúcsot nálam ma a bécsi perec adta. Az első 3D mozimhoz, amit Harry Potter irányított. Nagyon finom volt. Már mint a perec. Ha panaszkodtam is mostanság visszaszívom, mert még is csak kicsit szórakozhattam ma is, meg már a hét elején is, amikor lazacos hamburgert ehettem a Gusto Burger & Cafe-ban, és sétálhattam késő este a Duna-korzón. Egy kicsit újra nyaraltam.

Megfelelési kényszer

Míg ma felmostam azon morfondíroztam, hogy vajon mire gondol az a szomszédom, aki éppen benéz az ablakon, és figyeli mit is csinálok. Az amerikai konyha takarítás szempontjából maga a tökély, egy egész felület konyhának, ebédlőnek és nappalinak, gyorsan és szépen tisztán tartható, ám tény, hogy hamarabb koszolódik a teljes egész, mert könnyebb küszöbök, falak híján körbevinni a koszt. A konyha felőli oldalon csak egy kis, igaz nem átlátszó kávéházi függöny van, de felül szabad ki-, és így belátással. Nem látja be a szembe szomszéd az egész helyiséget, csak, ha direktbe kihajol az ablakon, vagy az erkélyen. De mivel egymás szemébe néztünk, emeletek magasságából is, egyértelmű volt, hogy figyelt. Talán csak önmaga is ábrándozott, mint én, de az is lehet, hogy magában helytelenítette vagy éppen helyeselte a felmosási technikámat. A házitündérek című sorozatban, a Zone Club tévén, Anthea Turner a műsor lelke szerint, nyolcas köröket kell leírni a felmosó fejjel a kiváló eredmény eléréséért. A szállodákban, kórházakban -megfigyeltem- sávokat szoktak húzni. Jómagam a nagy felületeknél maradok a nyolcasoknál, amúgy meg, sávról sávra haladok. De különben is, mit szenvedek ezen? Istenem, olyan jó lenne valahol olyan helyen lakni, ahol (a papa fogalmazásában) "pont telecsinálhatnám" mit is gondol a szomszéd, az eladó, a kolléga, a másik anyuka s a frász tudja még ki, hogy mit hogyan is csinálok. Mert az állandó megfelelési kényszer nem csak nekem rontja el a mindennapjaimat, hanem sokan másokét is. S különben is a lényeg az, hogy míg a gyerek alszik nem csak elmosogattam, felmostam és felfújtam a medencéjét, hanem arra is, hogy megtegyem ezt a bejegyzést és megigyak egy jó feketét, egy kókuszos tejszelet társaságában. De még "nem dühöngtem ki magamat" a szülőséggel kapcsolatos hasonló érzéseimet, Zalán blogomban este folytatom.

Saját vagy bérelt lakás

Mióta albérletben lakom, a saját lakásunk meg ki van adva, gyakran töprengek el azon, s közben számolok, vajon mi éri meg jobban? Saját lakásban lakni vagy bérelni? Finanszírozni egy saját ingatlant, főleg úgy, hogy azon hitel van, ráadásul svájci frank alapú. Ami ráadásul nem is biztos, hogy megfelelő az adott életszakasznak, csak azért, hogy "sajátom legyen"? Vagy anyagilag jobban megéri, hogy bár fizetek az ingatlanért, másét amortizálom, jó esetben minden új vagy alig használt benne, ha elromlik benne valami, akkor fizeti a tulaj, de igaz, nem a sajátom, és benne van a pakliban, hogy a tulaj is bármikor megszüntetheti a szerződést. Bár miért tenné, ha jobban vigyázok a lakására, mint a sajátomra, és rendesen fizetek neki. Ugyanakkor meg nem keveset fizetek neki, s ennyi erővel fizethetném egy olyanra ami az enyém. Mivel marad több pénz a zsebemben? Ha nyögök hosszú évekig egy olyan hitelt, amivel annyit fizetek ki, amennyit az adott ingatlan sosem ért, csak, hogy az enyém legyen. Vagy maradjon abból valamennyi a zsebemben, amit be is tehetek a bankba, és inkább nekem fial, s közben fizessek valamit, ami nem az enyém, de használom? Mondják sokan, itthon nincs ennek kultúrája, ugyanakkor, meg vannak olyanok is akik hosszú évek óta élnek albérletben, s nincs bajuk a rendszerrel. Kíváncsi vagyok a különböző véleményekre is, ezért kérdezem erről a barátokat, ismerősöket. Valahol borzongok attól, hogy gürizzek egy olyan otthonért, ami most már nem is megfelelő, csak volt, míg Macival ketten voltunk, de már nem jó, azért sem lakunk már benne. Ami meg most jó lenne, például elég nagy, és gyerek mellett praktikus, annak árát mire kinyögjük már kényelmetlen, mert már nem arra, és nem úgy használnánk, ahogyan most. Hinném, hogy ahány életszakasz, annyi és olyan ingatlan. Mert minden más csak felesleges pénzkidobás. Viszont a saját, meg valahol egyfajta biztonságot jelent. De megéri az a biztonság, amiért az ember meg annyit, de annyit, azaz egy életen át idegeskedik?

S miközben ezen filozgattam, magam elé vettem egy nagy tál áfonyát, mert attól még is csak szebb az élet.

Currys zöldségleves

Currys levest főzni nem nagy kunszt, még sem jutott mostanság az eszembe. Pedig nagyon szeretem. Igaza van Helinek, a curry-t vagy szeretik, vagy nem. Ha meg igen, akkor meg végtelenül egyszerű vele főzni. Mert bármit megbolondít. Visszatérve az egyszerűségre valahogy az agyam mostanában (öt hónapja) képtelen arra, hogy főzzön. Már mint fejben nem megy. Dekoncentrált vagyok. Valahogy nem megy az, ami korábban kisujjból, hogy három-öt alapanyagból valami, gyorsat és finomat avagy Stahl, s mindezt egyszerűen kihozzam. Márpedig egy baba-kisgyermek mellett ez elengedhetetlen. Sokszor kérdezem is a barátnőimet, mit főztek. Hogy ötletet kapjak.

A currys zöldségleves receptje (van vagy másik hat itthon, meg amúgy is fejből mennie kéne) a Hot cross buns felett volt, valamelyik baba újságban, ami miatt az egész oldalt lemásolta nekem Kriszta. Csakhogy addig néztem ezt az édességet, míg meg nem akadt a szemem a levesen. Az ász benne számomra az, hogy végre megint találtam valami hús nélkülit.

2 póréhagyma (nálam három nagyon duci újhagyma)
5 nagy krumpli
5 szál sárgarépa
10 dkg vaj (ami nálam felesben volt egy-egy tk. olívával)
2 dl tejszín (helyett a 20 %-os-ból 1 evőkanálnyi)
2 dl húsleves (helyett egy bio csirkehús-leveskocka)
só
1 tk. curry

Vaj (-olajon) a hagymát, majd a krumplit és sárgarépát megpároltam, dinszteltem fedő alatt alacsony lángon. Felöntöttem annyi vízzel amennyi ellepte, és beledobtam a bio húsleves kockát. Sóztam és fedő alatt puhára főztem. Befűszereztem a curryvel és besűrítettem a tejszínnel. A recepttel ellentétesen nem mixeltem össze. Ha tettem volna, akkor gyöngyökkel vagy pirított zsemlekockákkal tálaltam volna.

Átrendezés alatt, avagy a piros polc

Tegnap este, egyik percről a másikra rám tört egy fejfájás roham, ahogy begörcsölt a fejem, úgy öntött el a hányinger, Zalánt végszóra fektettem le. Még a zuhany alatt is hánytam. Azt sem tudtam, hogy mit csináljak, kit rángassak ide, ha már négykézláb sem bírok menni. Aztán amikor már nem maradt semmi a gyomromban, a fejemet is be tudtam kenni vietnami balzsammal, a hideg vízsugár a gerincemen végig folyva valahogy megálljt parancsolt ennek az egész szörnyűségnek, na akkor szépen lassan jobban lettem, és már este fél tízkor aludtam. Reggelre szerencsére, mintha elvágták volna. A kemo egyszerűen nem kompatibilis a menstruációval. Pedig a kettő valahogy mindig egyidőre esik, s ezzel a harminc napos tablettaszedéssel nem is nagyon elkerülhető. Az új felállás napi két tabletta, reggel és este, harminc napon át, ma tartok a hetedik napnál. S ezen kívül még hátra van négy kezelés.

A nap fénypontja egy régi/új piros polc Helitől. Amitől színesebb lett az itthon. S ami ad nekem egy kis feladatot, s addig sem figyelek arra, mi fáj, s esetleg mi kellemetlen.

Üditők

Vízpárti vagyok. A hideg, tiszta, szénsavmentes, esetleg pár csepp citromlével megbolondított víz számomra az igazi. Szénsavasat csak mértékkel ihatok, így ha valami üdítők kívánok meg, akkor az valamilyen rostos, cukormentes gyümölcslé, vagy adalékmentes szörp. A sört nem szeretem, mégis most nagy kedvencem lett az alkoholmentes citromos sör. A sör kedvelők, most biztosan felszisszenek, de pont azért ízlik, mert a sör íze csak kis mértékben, annyira érezhető, hogy ettől nem maga a sör jellegzetes keserű íze jut az eszembe elsőnek, hanem inkább valami plusz, ami pikáns. Nem vág fejbe, mert nem tartalmaz alkoholt, a citrom meg nyugtatja - a kezelés alatt- sajgó, gyomromat, és hát finom is. Kár, hogy szénsavas, és, hogy egy sor olyan összetevő van benne, ami nem igazán egészségbarát. De néha jól felváltja a jéghidegre lehűtött vizet, és a házi citromos-lime-os-mentás limonádét. Főleg, ha nincs időm vacakolni, vagy arra várni, hogy az lehűljön. Állítólag a nővérek ajánlani szokták a cola-gyömbér keveréket, a kezelések előtt közvetlenül, de a kóla nálam valahogy jóval nagyobb bűnnek számítana, mint egy-két ilyen sör hetente, míg tart a nyár és a kezelés. Meg amúgy is már leszoktam róla, sőt, érdekes módon, már nem is ízlik.

Kemo tabletta, bevállalhatóbb

A naptáramban minduntalan találok olyan előre lebeszélt eseményeket, amiket még a műtét előtt egyfajta "biztosítékként" jegyeztem be. Vásárlás anyóssal, mozi unokatesóval, múzeum anyukámmal, csajos este barátnővel. Ez utóbbit tegnap sikerült is összehozni, miután Zalán már aludt, mert anyukám vigyázott rá.
S bár a kapszulás megoldás sem volt zökkenőmentes (úgy tűnik, kisebb adagban kell szednem), pedig eleinte ez is annak tűnt, azt mondom, a gyomorfájás, az émelygés, az ólmos fáradtság és a gyengeség bevállalható, csak legyek így is "bebiztosítva" még vagy ötven-hatvan évre...kibírom ahogy kell, még ötször! Csak lehessenek olyan jó hétvégéim a családommal, mint most volt. S még legyen ennél kerekebb is, legyen velem mindenki, aki most nagyon hiányzott! Vi ses snart!

Hideg nektarinkrémleves fagylalttal

A krémleveseket télen-nyáron nagyon szeretem. Az őszibarackosat főzöm, s nehezen bírom ki addig míg jó hidegre kihűl. Ma olyannyira nem bírtam magammal, hogy félidőben belepottyantottam egy gombóc Bourbon vaníliafagylaltot, csak végre ehessem. Annyira finom lett a savanykás leves az édes fűszeres fagylalttal, hogy ezentúl nem is készítem már másképpen.


7 közepes nagyságú nektarin
3 evőkanálnyi nádcukor
csipetnyi só
1 darabka citromhéj
4 szem szegfűszeg
fél mokkáskanál őrölt fahéj
annyi víz amennyi ellepi
2 evőkanál 20 %-os zsírtartalmú tejszín
tányéronként egy gombóc Bourbon vaníliafagylalt
s néhány mentalevél

A gyümölcsöt megmostam, megpucoltam, kis szeletekre vágtam és annyi vízben amennyi ellepte feltettem főzni lassú tűzön lefedve. Hozzádobtam a fűszereket, a cukrot, a sót és a citromhéjt. Miután felforrt, levettem róla a fedőt még pár percig még főztem, majd lehúztam a tűzről és elkevertem benne a tejszínt. Mikor kezdett kihűlni (félidőben) összetörtem botmixerrel, annyira, hogy néhány barack szelet egészben megmaradjon benne, az íze kedvéért. Tálba mertem, egy gombóc fagylaltot belekanalaztam, s hozzá raktam néhány friss mentalevelet, és már falatoztam is.

Egy nagyon várt levél után, ez volt a nap második fénypontja.

Vékony tésztás szilvás sütemény kerestetik

Szóval van olyan, hogy az emberlánya végül máshoz megy feleségül, de a korábbi anyósjelölt süteményének felejthetetlen íze az asszonyka szájában marad. Én gondolkodás nélkül felhívnám a volt anyóst, de nem mindenki annyira "elhivatott recept-ügyben" mint én. S mivel nekem is felborzolta a kedélyemet, hogy milyen is lehet az a nagyon-nagyon vékony tésztájú sütemény, ami nem piskóta, nem is igazán pite, mert hogy ezeknél jóval, sokkal vékonyabb, s ráadásul kissé roppanós, na de nem rétes, s nem is hiszi az az ízlelőbimbó, hogy az valamiféle kelt tészta lett volna, az omlós is kétes, na de akkor mi a csuda lehetett az? Vékony tészta, sok szilvával, mi az? A helyes megfejtőnek még nem tudom mit is ajándékozhatnánk, de hogy nem marad jutalom nélkül az egyszer, epresen biztos! Várom, várjuk a recepteket!

Kapszulás megoldás

Ez eddig ez a leghumánusabb. Bár a csillapítók segítenek, de nincs komolyabb hányingerem. Csak ólmos fáradtság, továbbá összetapadt haj, és negyedik napra szürkébb arc. De ez legyen a legtöbb!

A kisfiam közben itthon, egy hét bölcsi, egy hét nátha a felállás. Így várakoznak a hétre betervelt elintéznivalók, könyvek. Befejeztem a Zahirt, nem mondom hogy nagyon tetszett. Nekem túl sok benne a spirituális beszélgetés, az okfejtés, a gondolatok, szinte eltörpül mellette a történet, a mondanivaló. De jó. Mindenesetre aki nem hajlik annyira sem erre a műfajra, az neki se kezdjen, mert ha nem teljesen a mi esetünk, akkor kell hozzá türelem.