Átrendezés alatt, avagy a piros polc

Tegnap este, egyik percről a másikra rám tört egy fejfájás roham, ahogy begörcsölt a fejem, úgy öntött el a hányinger, Zalánt végszóra fektettem le. Még a zuhany alatt is hánytam. Azt sem tudtam, hogy mit csináljak, kit rángassak ide, ha már négykézláb sem bírok menni. Aztán amikor már nem maradt semmi a gyomromban, a fejemet is be tudtam kenni vietnami balzsammal, a hideg vízsugár a gerincemen végig folyva valahogy megálljt parancsolt ennek az egész szörnyűségnek, na akkor szépen lassan jobban lettem, és már este fél tízkor aludtam. Reggelre szerencsére, mintha elvágták volna. A kemo egyszerűen nem kompatibilis a menstruációval. Pedig a kettő valahogy mindig egyidőre esik, s ezzel a harminc napos tablettaszedéssel nem is nagyon elkerülhető. Az új felállás napi két tabletta, reggel és este, harminc napon át, ma tartok a hetedik napnál. S ezen kívül még hátra van négy kezelés.

A nap fénypontja egy régi/új piros polc Helitől. Amitől színesebb lett az itthon. S ami ad nekem egy kis feladatot, s addig sem figyelek arra, mi fáj, s esetleg mi kellemetlen.

Üditők

Vízpárti vagyok. A hideg, tiszta, szénsavmentes, esetleg pár csepp citromlével megbolondított víz számomra az igazi. Szénsavasat csak mértékkel ihatok, így ha valami üdítők kívánok meg, akkor az valamilyen rostos, cukormentes gyümölcslé, vagy adalékmentes szörp. A sört nem szeretem, mégis most nagy kedvencem lett az alkoholmentes citromos sör. A sör kedvelők, most biztosan felszisszenek, de pont azért ízlik, mert a sör íze csak kis mértékben, annyira érezhető, hogy ettől nem maga a sör jellegzetes keserű íze jut az eszembe elsőnek, hanem inkább valami plusz, ami pikáns. Nem vág fejbe, mert nem tartalmaz alkoholt, a citrom meg nyugtatja - a kezelés alatt- sajgó, gyomromat, és hát finom is. Kár, hogy szénsavas, és, hogy egy sor olyan összetevő van benne, ami nem igazán egészségbarát. De néha jól felváltja a jéghidegre lehűtött vizet, és a házi citromos-lime-os-mentás limonádét. Főleg, ha nincs időm vacakolni, vagy arra várni, hogy az lehűljön. Állítólag a nővérek ajánlani szokták a cola-gyömbér keveréket, a kezelések előtt közvetlenül, de a kóla nálam valahogy jóval nagyobb bűnnek számítana, mint egy-két ilyen sör hetente, míg tart a nyár és a kezelés. Meg amúgy is már leszoktam róla, sőt, érdekes módon, már nem is ízlik.

Kemo tabletta, bevállalhatóbb

A naptáramban minduntalan találok olyan előre lebeszélt eseményeket, amiket még a műtét előtt egyfajta "biztosítékként" jegyeztem be. Vásárlás anyóssal, mozi unokatesóval, múzeum anyukámmal, csajos este barátnővel. Ez utóbbit tegnap sikerült is összehozni, miután Zalán már aludt, mert anyukám vigyázott rá.
S bár a kapszulás megoldás sem volt zökkenőmentes (úgy tűnik, kisebb adagban kell szednem), pedig eleinte ez is annak tűnt, azt mondom, a gyomorfájás, az émelygés, az ólmos fáradtság és a gyengeség bevállalható, csak legyek így is "bebiztosítva" még vagy ötven-hatvan évre...kibírom ahogy kell, még ötször! Csak lehessenek olyan jó hétvégéim a családommal, mint most volt. S még legyen ennél kerekebb is, legyen velem mindenki, aki most nagyon hiányzott! Vi ses snart!

Hideg nektarinkrémleves fagylalttal

A krémleveseket télen-nyáron nagyon szeretem. Az őszibarackosat főzöm, s nehezen bírom ki addig míg jó hidegre kihűl. Ma olyannyira nem bírtam magammal, hogy félidőben belepottyantottam egy gombóc Bourbon vaníliafagylaltot, csak végre ehessem. Annyira finom lett a savanykás leves az édes fűszeres fagylalttal, hogy ezentúl nem is készítem már másképpen.


7 közepes nagyságú nektarin
3 evőkanálnyi nádcukor
csipetnyi só
1 darabka citromhéj
4 szem szegfűszeg
fél mokkáskanál őrölt fahéj
annyi víz amennyi ellepi
2 evőkanál 20 %-os zsírtartalmú tejszín
tányéronként egy gombóc Bourbon vaníliafagylalt
s néhány mentalevél

A gyümölcsöt megmostam, megpucoltam, kis szeletekre vágtam és annyi vízben amennyi ellepte feltettem főzni lassú tűzön lefedve. Hozzádobtam a fűszereket, a cukrot, a sót és a citromhéjt. Miután felforrt, levettem róla a fedőt még pár percig még főztem, majd lehúztam a tűzről és elkevertem benne a tejszínt. Mikor kezdett kihűlni (félidőben) összetörtem botmixerrel, annyira, hogy néhány barack szelet egészben megmaradjon benne, az íze kedvéért. Tálba mertem, egy gombóc fagylaltot belekanalaztam, s hozzá raktam néhány friss mentalevelet, és már falatoztam is.

Egy nagyon várt levél után, ez volt a nap második fénypontja.

Vékony tésztás szilvás sütemény kerestetik

Szóval van olyan, hogy az emberlánya végül máshoz megy feleségül, de a korábbi anyósjelölt süteményének felejthetetlen íze az asszonyka szájában marad. Én gondolkodás nélkül felhívnám a volt anyóst, de nem mindenki annyira "elhivatott recept-ügyben" mint én. S mivel nekem is felborzolta a kedélyemet, hogy milyen is lehet az a nagyon-nagyon vékony tésztájú sütemény, ami nem piskóta, nem is igazán pite, mert hogy ezeknél jóval, sokkal vékonyabb, s ráadásul kissé roppanós, na de nem rétes, s nem is hiszi az az ízlelőbimbó, hogy az valamiféle kelt tészta lett volna, az omlós is kétes, na de akkor mi a csuda lehetett az? Vékony tészta, sok szilvával, mi az? A helyes megfejtőnek még nem tudom mit is ajándékozhatnánk, de hogy nem marad jutalom nélkül az egyszer, epresen biztos! Várom, várjuk a recepteket!

Kapszulás megoldás

Ez eddig ez a leghumánusabb. Bár a csillapítók segítenek, de nincs komolyabb hányingerem. Csak ólmos fáradtság, továbbá összetapadt haj, és negyedik napra szürkébb arc. De ez legyen a legtöbb!

A kisfiam közben itthon, egy hét bölcsi, egy hét nátha a felállás. Így várakoznak a hétre betervelt elintéznivalók, könyvek. Befejeztem a Zahirt, nem mondom hogy nagyon tetszett. Nekem túl sok benne a spirituális beszélgetés, az okfejtés, a gondolatok, szinte eltörpül mellette a történet, a mondanivaló. De jó. Mindenesetre aki nem hajlik annyira sem erre a műfajra, az neki se kezdjen, mert ha nem teljesen a mi esetünk, akkor kell hozzá türelem.

Üdülőövezet

Éppen epret majszoltam, amikor beindult a kerti locsoló, majd' összepisiltem magamat, úgy megijedtem, ahogyan a magányomba beletört a ropogós, recsegős hang. Egyszerűen nem bírom megszokni, pedig minden este/éjszaka ugyanakkor indul be. Az új hűtő is érdekes hangokat hallat. A korgó gyomor és a befalazott Kőmíves Kelemenné tompa jajveszékelése együtt. A csendben mindkettő hátborzongató! Ehhez társult most hozzá, hirtelen a semmiből felívelő rakéták zaja, nem is olyan messze tűzijáték volt. Végre újra nesztelen a város eme szeglete, a távoli sztráda moraját már észre sem veszem. Csak a tücskök ciripelnek, meg az a hülye kutya (elnézést a gazditól) ugat, amelyiknek minden este ez a programja. Nyugi van az "üdülőövezetben" ahogyan én (is) hívom, a lakóparkot és a környékét amiben lakunk. Már csak egy gombóc vaníliás fagyi hiányzik, forró keserű csokiban tocsogva.

Kemo harmadik nekifutásra

A kemo folytatódik, de most nem infúziósan, hanem kapszulában. Ezt muszáj bírnom. Saját megnyugtatásomra kikértem egy Svédországban élő és praktizáló sebész orvos véleményét is, aki szintén elengedhetetlennek tartja a kezelést. Sokan mondták nekem, hogy ez külföldön elavult, és rengeteg cikk olvasható az újságokban, interjú és riport látható a tévében erről, de ki meri felvállalni a leállást, az egyéb alternatív kezelést, ha nem a saját egészségéről van szó? Én nem merem. Remélem, ez a humánusabb megoldás, hogy nem szurkálnak, nem kell utaznom annyit, és nem kell találkoznom más, hasonló, vagy amit nehezen viselek, rosszabb cipőben járóval, es ezek a tények mind segítenek jobban elviselni. Tíz napon át kapszula, majd két vagy három hét szünet, állapottól függően, és ez hatszor.

De az élet szép, csak nyugodtabb lennék már, sokkal. Főleg a gyerekkel.

Trófeás szülinapi játszóház

Gyerekzsúrt rendezni nem is olyan egyszerű feladat, de szerintem, ha nem bonyolítjuk túl a dolgot, azért nem kell meghátrálni előle. Amit nehéz bemérni az a kaja mennyisége, főleg, ha szülők is vannak. Igaz, én szeretem túl pörögni, na de be is lehet csomagolni a maradékokat. Fontos viszont, hogy egy gyerek se érezze magát kirekesztve, szerintem a köszönő ajándékok meglepetést szereznek mindenkinek. Ez nálunk egy-egy buborékfújó és héliumos színes lufi volt. Az egyik legnagyobb elismerést, az egyetlen jelen levő apukától kaptam, miszerint a zsúr egyben volt Trófea étterem és játszóház. Az előbbibe fasírt (kétféle gluténmentes és nem), francia-, és majonézes kukorica saláta, sült húsok, frissen sült krumpli a la tefal actiFry és két féle gluténmentes torta az IKEA fagyasztójából, és néhány túrógombóc dolce vita receptúrája szerint. A gyerekeknek bio kölesgolyó, és kukoricás pufi, több féle ropi, és gyümölcsök, amikre nem is került sor. Üdítőnek víz, limonádé, és rostos gyümöcslevek lettek kínálva. A játszóházhoz a labdaház, az ajándékba kapott új játékok, a sok-sok buborék és a lufik is beletartoztak. De a lényeg az volt, hogy bár elfáradtak kicsik és nagyok, mindenki jól érezte magát, a visszajelzések szerint.

Kiolvastam Ugron Zsolna Erdélyi úrilányok című első könyvét. Nagyon kíváncsian álltam hozzá. Egyrészt, mert kolléga írta, másrészt bennem is érik a gondolat nem is egy témában, harmadszor amúgy is érdekelt az életük története. De most hiányérzetem van. Mintha túl lépte volna a megengedett karakterszámot, és az utolsó pillanatban meg kellett volna húznia a szöveg mennyiségét a szerkesztője kérésére. Befejezetlennek tűnik. Kár érte, mert szerintem kellemes kis könyv volt. Eltekintve a mosogatógéptől és egyéb mai kor szellemét idéző körülménytől, az egészet fekete-fehérben láttam magam előtt, mint egy régi Kabos Gyula vagy Kiss Manyi filmet. Imádtam a nyelvezetét, az ízes székely szóhasználatot és a humorát. Pólika és Ízi nénit és Gábor úrias- raccsolós akcentusát. De mindezek ellenére kíváncsian várom új regényét, korábban gondolkodott valamilyen budapesti történeten. Remélem, abban is lesz egy kis gasztronómia. Sophie kisasszony kedvence, azaz sült libamáj édes tejfelben citrommal és borssal a mi asztalunkra is felkerül.