Na persze, amikor még ifjú titán lányként néztem a kisgyermekes Anyukákra, akkor én is elnéző mosollyal hallgattam őket. Mekkora élmény nekik egy kaki, egy megrázkódtatással teli lázas éjszaka túlélése, vagy hogy éppen milyen új szót képes mondani a mama kedvence. Na akkor én is úgy gondoltam, nem biztos, hogy csak ez lesz a legfontosabb az életemben, ha majd én is ide jutok. És nem is, persze, de mégis ma reggel ujjongva telefonáltam körbe a családnak, a barátoknak: - Két fogunk van, két fogunk van! Miután megpillantottam reggel, mikor az elsőként kibújtat ellenőriztem, mekkorára nőt már ki.
És ez így van rendjén, miután egész nap alig történik velem valami más. Nem hívnak a barátok, csak azok, akiknek szintén csecsemőjük, vagy egészen kis gyerekük van. S velük sem más a téma, természetesen, mint a fent említettek. Néha már kezdem azt hinni (tévesen), meg is állt körülöttünk a világ. Nem is történik semmi más.
4 megjegyzés:
Szia Eperke!
Ezek nagyon nagy élmények, sok ember erről csak álmodhat.
Írj le minden ilyet, nagyon várom őket. Kicsit hagy érezzem én is ezt a dolgot, amíg nekem el nem jön valójában.
Köszönöm a remek stílusú írásaidat.
Üdv.: Hugi
Szia Hugi!
Igen tudom. Nem olyan régen, még nekem is olyan elérhetetlenül távolinak tűnt az anyaság, és most itt van. S pont azért, mert annyira szerettem volna már gyermeket és küzdöttem érte, becsülöm meg annyira. Még akkor is, ha néha "nyavalygok". Bár én inkább csak őszinteségnek hívom, hogy az Anyaság árnyoldalairól is "merek" beszélni.
Zalánról amúgy a zalanfutasa.blogspot.com-on többet olvashatsz!
Én köszönöm, hogy olvasol!
Eper
Egyelőre csak a pálya széléről, lassan mindenórás várandósként úgy érzem, ilyenkor valóban megáll kicsit a világ.
Ha történik is valami más, teljesen lényegét veszti abban a pillanatban, mikor egy fantasztikus kis ember első foga kibújik, mikor megteszi az első önálló lépést, mikor kimondja az első szót. Hát nem ezért küzdöttünk évekig? Nem erre vágytunk olyan nagyon-nagyon?
Az árnyoldalakról írni pedig nagyon jó. Hiszen miért pont az anyaságnak ne lenne? (Én most ismerkedem a várandósságéval - úgy mint gyomorégés, nemalvás, nehéz mozgás, stb.) De ettől még ezek az élet legszebb és legfontosabb dolgai.
Bettus
Szia!
Így ismeretlenül írok, most találtam rá(tok)d!
Akinek gyereke van az érti csak igazán, milyen apró dolgoknak is óriási jelentőséget tudunk tulajdonítani!
Most lehet, hogy úgy érzed megállt körülöttetek az idő (pár év múlva te szeretnéd megállítani)
Nekem két 4 éves nagylányom van és nagyon sajnálom, hogy az anyaságot nem éltem át már korábban, mert minden más fontosabb volt számomra...
Most semmi nincs olyan fontos nekem, mint ŐK!
Megjegyzés küldése