2011. január 25., kedd

B-terv

Amikor a volt férjem kifordul önmagából, akkor mindig egy nő van a dologban. Most is. A zsigereimben érzem, tudom a reakcióiból. Ilyenkor én annyira kiborulok, nem attól, hogy ő továbblépne, hanem attól, hogy tagadja. Pedig semmi értelme nincs. Az élet megy tovább, bár én úgy vélem, hogy a "tisztességes az lenne" ha végigcsinálná velem úgy a kemot, hogy mindenki mást háttérbe szorítana. Magánvéleményem szerint, ha ezt a harmadik nem érti meg, kár is lenne vele kezdeni. Na de én nő vagy, ő meg pasi. És ezt másképpen érzi. Most éppen úgy, hogy a személyes szabadságában korlátozom. Tönkreteszem, ahogy ő fogalmaz. Pedig én semmi mást nem akarok, mint ezt a pár hónapot békében eltölteni, hogy szépen gyógyulhassak, aztán továbblépni. De mellette nem lehet. Így a B-terv, a költözés kell, hogy életbe lépjen.

4 megjegyzés:

Eszter írta...

pár hete olvaslak, egyszer már próbáltam írni, de az akkor elszállt... most megpróbálok mégegyszer.
ez egy iszonyú helyzet, amiben vagy, gondolom ezt nem kell, hogy én ecseteljem. szeretnék segíteni, de messziről, ismeretlenül nehéz ez. szóval csak kérdéseket tennék fel, hátha valamelyik válasz segít...
nincs arra lehetőség, hogy a kemot ne Tatabányán, hanem Budapesten kapd meg? hiszen írod, mennyire vágysz vissza...
nincs valaki más, akire most ténylegesen támaszkodhatnál a volt férjeden kívül? (szülők, testvér, egyéb rokon, barátnő)esetleg éppen BP-en? esetleg valamilyen szervezet? (védőnőn keresztől, családsegítőn át, nem tudom pontosan meddig...
és talán jobb, ha hamarabb eljön a fizikai elválás is az extől, ha nem tud lelki támaszod lenni, sőt... nincs mese, neked most önzőnek kell lenned! az életed a tét! és ezt most mindenkinek meg kell értenie, hogy ennek így kell lennie (nálunk is van rákbeteg most a családban. néha furcsának tűnik, ahogy viselkedik, de el kellet fogadnunk, hogy neki most megváltoztak a prioritásai...)
nagyon drukkolok neked! hogy ne egyszerűen túléld, hanem egy boldogabb életbe léphess be!
nagy ölelééééééééés :)

Gesztenye receptjei és Bonbon mánia írta...

Eperke!
Szomorúan olvasom soraidat és én is csak azt tudom mondani Neked, hogy fel a fejjel és irány minél előbb a B terv, mert Neked most nyugalom kell és a kisfiadnak is. Pesten lehet többen tudnának neked segíteni, mint ott, ahol most vagy.
Szeretnék neked segíteni, ha valamiben tudok, akkor szólj.
Ölellek!

Eperlány írta...

Szia Eszter!
Köszönöm, hogy olvasol, és hogy írtál nekem. De igen, lenne Budapesten segítségem, elsősorban az édesanyám. Még az is lehet, hogy együtt költözünk össze. Ezt még nem tudom. Néha úgy érzem egyedül kell megállnom a helyem, néha meg, hogy kell a támogatása, és most nem szabad hősködnöm, hiszen nem egy sima válásról van szó, hiszen fel is kell épülnöm a betegségből. És ahogy írtad, nem a szimplán túlélés, hanem valóban a túlélés, és a boldogság a cél.
Eper

Eperlány írta...

Gesztenye, újra csak köszönöm! :-)