2011. január 23., vasárnap

Repülj, babám, repülj!

Az első napokban minden olyan volt, mint annak előtte, hiszen, még mindig együtt lakunk. De ahogy telnek a napok, és egyre távolodok a 13-tól, hogy hivatalosan is kimondták a válásunkat, azóta a türelmem egyre hevesebben fogy az irányába. Úgy vélem, az utolsó percig megpróbáltam kedves és aranyos lenni, és mindent megtenni azért, hogy megmentsem a házasságunkat, hogy ne rajtam múljon a vég. De most, hogy már nincs miért harcolnom, már fenntartani sincs kedvem ezt a látszat jó létet. Hittem benne, hogy mi egymásnak lettünk teremtve, és hogy minden baj orvosolható közösen. Ám be kellett látnom, egyedül mindenért felesleges harcolni.
Mindezt nem mondtam ki neki, de érzi, így hát az érdektelenség kezd rajta is kiülni. Még hogy nem a papír tartja össze a két embert. De. Múlt héten még képesek voltunk összebújva tévét nézni, most legszívesebben belerúgnék, mert délután kettőkor képes átvonulni a hálószobába, egy könyvvel, ahol a gyerek alszik, és oda vágni a fejemhez: "hogy nem lehetek egyedül"? De lehetsz Öreg, mondom én, de nem délután háromkor, amikor feje tetején áll a ház, és csinálni kellene a dolgokat.
De ha neki így jó, hogy rendetlenség van, ám legyen. Hamar elmúlik ez a "muszáj még egy fedél alatt laknunk félév, míg én kemot kapok", és akkor repülj babám, repülj! Illetve repülünk mi haza, vissza, a székesfővárosba Zalánnal! Éljen a szabadság! Éljen az új élet!

5 megjegyzés:

Daisy írta...

Az én látóteremből valahogy kiestél az elmúlt hetekben. Most visszalovastam sokat és alig jutok szóhoz.
Két éve én is rettegve készültem a karácsonyra és alig vártam, hogy januárban kórházba kerüljek.
Melletted áll a családod, a szüleid. Szüksége van rád a fiadnak! Van még dolgod a földön! Igen. Én is ezt mondtam magamnak.
Ennél mozgalmasabb időszakot nehezen lehetett volna tervezni is.
Sok erőt, kitartást és erős hitet kívánok neked!
Küldöm hozzád a pozitív gondolatokat és hiszem, hogy lesz elég lelkierőd, hogy végig csináld, amit a sors rádmért.
Fogadd el a segítséget és foglalkozz magaddal, meg a fiaddal.

Evelin írta...

Kedves Eperlány!
Szeretnék küldeni neked egy képeslapot Nagyváradról. Hiszem, hogy minden apró gesztus számít! Légyszives küldd el az elérhetőséged az ebeme kukac freemail.hu címemre.
Köszönöm!
Evelin

Gesztenye receptjei és Bonbon mánia írta...

Eperke!
Tudom könnyen mondom, de most nem szabadna idegesítened magad semmin, csak magaddal és a kisfiaddal foglalkozzál.
Nagyon szomorú, amit írtál, ezt én el sem tudom képzelni.
Vigyázz magatokra.
Egy kis vidám pillanatot hoztam Neked, nézz be hozzá, meglátod mosolyra fakaszt:
http://gesztenyeblog.blogspot.com/
Ölellek!

Hugi írta...

Szia Eperke!
Ledöbbentem, hogy bírtad ezeket eddig magadban tartani??
Nekem teljesen az a kép jött le, hogy minden rendben van körülöttetek!

Sok sikert az új élethez. Ha jössz fel, talán már személyesen is megismerhetjük egymást így 3-4 év után!

Üdv, Hugi

Eperlány írta...

Sziasztok,
úgy gondoltam, az utolsó percig én kitartok, és addig nem panaszkodhatok, mert akkor minek tartok ki. Eddig volt erőm hozzá. Eddig volt értelme.
Majd jobb lesz. Most a hajamnál fogva megpróbálom magaamat a letargiából kihúzni. MIndnenkinek köszönöm mindent, amivel segíteni próbál!