2011. január 27., csütörtök

Olvasósarok

A kórházban nem éppen szépirodalmat, nem is romantikus regényt, de nem is valami ezoterikus lélekerősítőket olvastam. Három könyvet vittem magammal, az elsőnek már a címétől megrémült a kórház "személyzete". Barbár állatok Don Winslow műve egy mexikói drogháborúról szól. Nem éppen lányregény. Valójában a volt férjem (hihetetlen, hogy ezt írom, "volt férjem") kapta karácsonyra az édesanyjától. Nem tudom az anyósom milyen megfontolásból vette ezt a kötetet, mert amúgy ő nem egy erőszakos típus, de gondolom, úgy vélte, hogy ez, egy csaknem harmincéves fiatalembernek szórakoztató lehet. Na, én olvastam ki elsőnek. Rá van amúgy írva a borítójára, hogy nem éppen széplelkűeknek ajánlott. Voltak is benne kötő- és kötőszavak, és erőszak, meg vér, sok vér, és persze rengeteg kábítószer és fegyverek, mégsem volt olyan brutális, hogy rosszul legyek tőle. Sőt, valahol annyira elterelte a figyelmemet arról, hogy hét cső állt ki belőlem, hogy még a gyomorszonda is elviselhetőbb volt, amikor a műtét utáni második naptól már tartani is bírtam a könyvet, hogy olvassam. Nekem tetszett. És mindenkinek ajánlom, aki elbírja viselni. Úgy pereg a könyv, mint egy film, egy kicsit barbár, de nagyon izgalmas akció film.



A második velem vitt könyv, Agatha Christie Tíz kicsi négerje volt, ami nagyon-nagyon szépen íródott krimi. Szerintem, ezt a választásomat se nagyon értették. Amúgy ez volt a második könyv az írónőtől, amit eddig olvastam, ő valahogy kimaradt az életemből. Eddig. Mert most sorra veszem az írásait. Az első amúgy az Ackroyd-gyilkosság volt, amit még Mayer tanár úr adott fel kötelezőként az egyetemen, stilisztikából. Az is nagyon tetszett.


A harmadik, amit már itthon fejeztem be, Frei Tamás új műve, a Megmentő. Leginkább Dan Brown regényeihez hasonlítanám abból a szempontból, hogy jóval választékosabban is meg lehetett volna írni, akár csak pl. az Angyalok és Démonokat vagy a Da Vinci-kódot, viszont annyira olvastatja magát, hogy szinte képtelenség letenni.


Viszont ami még elmondható, hogy nemes borok, finom falatok, ínycsiklandó menüsorok mind a három könyvben előfordultak, persze túlzás lenne azt mondani, hogy gasztronómiai szempontból is érdekesek, de tény, hogy a főzés sem maradt ki egyikből sem. Ami nem volt egy elhanyagolható szempont akkor, amikor csak infúzióval táplálkozhattam, vagy most amikor még tart a kímélő diétám.

3 megjegyzés:

Gabi írta...

Szia!
Kitartást kívánok neked! Engedd meg, hogy egy aprósággal kedveskedjek, ha benézel hozzám, ide:

Gabi írta...

a cím meg lemaradt:
http://homoktorta.blog.hu/2011/01/29/fulig_er_a_szam
Üdv,Gabi

Eperlány írta...

Kedves Gabi,
nagyon szépen köszönöm!
Eper