Vasárnap délelőtt

Vasárnap délelőtt. Hosszú ébredés. Zalán közöttünk a nagy ágyban mosolyog és magyaráz, dumál hangosan. Játszik a hangjával, gurgulázik. Egyre ügyesebben markolássza amit éppen elér, az arcunkat "simogatja", elkapja Apa orrát, Anya haját. Magasba emelgeti a lábacskáit, újra és újra visszatakarjuk, mert lerúgja magáról a takarót.

De aztán fel kell kelni. Holtfáradtan játékokat pakolok a helyükre, cumisüvegeket mosogatok el, pelenkákat vasalok, babaételnek valót reszelek, párolok, passzírozok, keverek-kavarok, reggeli rántottát sütök, szennyes ruhákat válogatok, foltot tisztítok, áztatok, mosógépbe pakolok, teregetek, beágyazok.... s közben azon jár az agyam, hogy mennyire vágytam a Gyerekre, az igazi családi életre, a vasárnapokra. Majd átsuhan a gondolataimban, most aztán jól megkaptad Eperlány, amit akartál!

De ez így van jól - mosolygok magamban. Folyatom, mert Zalán lassan felébred a délelőtti alvásból, és vár bennünket a vasárnapi kirándulás.

Generációk

Valószínűleg kisfiam felnőttként nem fog emlékezni arra, hogy mindkét dédnagymamája ölében ülhetett. De bizonyára melegséggel fogja eltölteni a szívét, ha majd a nagy találkozásokról készülő képeket nézegeti majd, és elmeséljük neki, milyen nagy szemekkel figyelte felmenőit, ahogyan beszéltek hozzá. Édes kis szemein tökéletesen látszódott, tudja kik ők. Mintha csak érezné a dédnagyszülei mögött lévő évek számát, mint aki át akarja venni tőlük azt a tapasztalatot és bölcsességet, amivel az idősek bírnak. Tisztelettel itta szavaikat, nagymamáim meg hihetetlen büszkességgel és szeretettel meséltek neki.

Még csak az apai dédivel készült fotó, de igyekszünk megörökíteni a pillanatot anyai dédnagymamával is. S amíg lehet ismételni kell a találkozásokat, hiszen anyai nagymamám már kilencven, apai nagymamám nyolcvan éves. S minden együtt töltött pillanatért hálásnak kell lennünk.

Brokkolis quiche és baba ebéd

Nyűgös vagyok, mert ősz van és esik az eső. Külön-külön szeretem őket, de nem egyben. Jöhet az eső a nyári a nagy kánikulában, és külön az ősz, ha süt a nap, mint tegnap, amikor a langyos melegben toltam a babakocsit a színes avarban. De ebben a nyálkás időben nem jó kimozdulni, és abból a legjobb főzni ami éppen itthon van.

Ilyen étel a quiche, mert bármit beletehetünk, ami csak itthon van. A francia konyha hagyományos étele olyan, mint az olasz pizza, ráadásul hidegen és melegen is nagyon finom. S ami különös előnye, hogy így könnyen utaztatható, szívesen pakolom Macinak ebédre.
Kedvenc változatom a brokkolis, amit kedvem szerint vagy "vega módra" csupán a zöldséggel vagy húsos módra, sonkával készítek.

Az étel másik előnye, hogy Zalánnak is lesz belőle ebéd, mert a brokkolit só nélkül főzöm, és a blansírozásból visszamaradt főző vízben a neki szánt adagba krumplit is teszek. Az így megfőtt zöldségeket csak villával kell összetörnöm. 2-3 brokkoli rózsához egy kisebb krumplit főzök. Ugyanez az eljárás a brokkoli levesnél is, azt is só nélkül kezdem el főzni, és ha csak kivettem Zalán adagját akkor ízesítem tovább.

Brokkolis Quiche

A tésztához:
25 dkg liszt
csipetnyi só
12,5 dkg vaj
hideg víz

A töltelékhez:
60 dkg brokkoli
4 tojás
2 dl 20 %-os tejszín
2 dl tej
10 dkg reszelt ementáli
szerecsendió
őrölt bors
só
kedvem szerint sonka főtt füstölt vagy egyszerűbb, de finom gépsonka úgy 15-20 dkg

A tésztához a lisztet a sóval és a kis darabokra vágott vajjal gyorsan összedolgozom, hozzáadok annyi hideg vizet, amennyit felvesz, majd golyót formálok belőle. Tányérra teszem, liszttel meghintem, letakarom folpackkal és 1 órára hűtőbe teszem.

A brokkolit rózsáira szedem, és lobogó vízben 2 percig főzöm. Lecsöpögtetem, majd hideg vízzel leöblítem. A tojásokat a tejszínnel és a tejjel habosra keverem, sóval, borssal, reszelt szerecsendióval fűszerezem, végül hozzáadom a reszelt sajtot. A tésztát lisztezett deszkán kör alakúra nyújtom, majd a kivajazott torta formába simítom, és még fél órára vissza teszem a hűtőbe fagyoskodni. a lehűlt tésztát villával megszurkálom, és ha úgy tartja kedvem, akkor kissé elősütöm 190 fokon úgy 5 percig. (Upsz, elárulom, még sosem tettem rá nehezéket, mert egyrészt lusta voltam hozzá, másrészt sajnáltam volna, a nehezéknek használt babot vagy lencsét utána kidobni, hiszen nekem anélkül sem púposodott fel még sosem a tészta)

Ha nincs kedvem, akkor egyszerűen megrakom a tésztát a brokkolirózsákkal, ráöntöm a tojásos keveréket, és meleg sütőben (180-190 fokon) kb. 25-35 perc alatt készre sütöm.
A formából tálra borítom, és melegen vagy langyosan kínálom.

Ördögi kör

Már megint az ördögi kör. Szóval gyűlnek, gyűlnek a ruhák, mert vagyok olyan hülye, hogy nem szeretem a kemény törülközőket, a gyűrött ruhákat, a gyerekre meg amúgy sem adnám fel kivasalatlanul, hisz az is fertőtlenít. Így marad a feketeleves. Már csak egy nagy levegő kell, és egy jó film, úgy elviselhetőbb, s akkor nekiállok. Persze csak ha Zalán hagyja. Mert ebben anyja fia. Ha vasalok, ugyanúgy ordít, mint én tettem kiskoromban, ha Anyukám vasalt. Szerinte, nem értettem miért állt ott, ahelyett, hogy velem lett volna.

Időkapszula

Mint minden más gyerek, Zalán is egyszerűen csak sír a fáradtságtól. Mit sír, üvölt szegénykém. Olykor nem csak szimplán felveszem és sétálok vele, hanem az ölembe veszem, magammal szembe "ültetem", mert feküdni már nem szeret. S ilyenkor engedek a csábításnak, és elhessegetem a gerincére vonatkozó intéseket és egyszerűen csak élvezem ahogyan hozzám bújik.

A fejecskéjét a mellemre hajtja és elcsendesedik. Majd egyszer csak elalszik. Gondolom, megnyugtatja a szívverésem. Engem meg a közelsége. S próbálom a szívembe, lelkembe zárni az elvehetetlen perceket.

Kellene már egy illatokat, érzelmeket őrző idő kapszula.

Közért

Na igen, egy magam korabeli (és idősebb) tősgyökeres pestinek az élelmiszerüzlet mindig is közért marad, még akkor is ha már nem a fővárosban lakik (és új lakóhelyén megmosolyogják a szóhasználatért). Jót mosolyogtam Stahl Juditon, amikor a róla elnevezett magazinjában az Italpolc rovatban olvastam tőle, hogy az Omnia Intstant Freere dried beszerezhető a Közértekben 1196Ft/100 g áron. Valóban, a közért, nem csak nekem közért.

Kíváncsi voltam minek a rövidítése, így hát rákerestem a gugliban, ahol persze temérdek választ is találtam rá: Községi Élelmiszerkereskedelmi Rt.

Bolognai-milánói?

Mindenkinek vannak dilijei, nekem a fent említett tészták, amiket ritkán szeretek másoknál enni. Nem akarok senkit se megsérteni, de a bolognai és milánói szósz elég sokaknak egy főleg paradicsomos alapon, húsos-fűszeres masszát jelent, amibe tesznek sonkát, esetleg gombát is. Sőt van ahol kukoricát is. Ami nem baj, csak ne nevezzék azt se bolognainak, se milánóinak. Hiszen a paprikás csirkében sincsen pl. tök, vagy paszternák.
Pedig míg a bolognaiban nem is a paradicsom, sokkal inkább a sárgarépa, a zeller és a kihagyhatatalan máj dominál, némi vagy annál több vörösborral, addig a milánóiban nincs is darált hús, hanem sonka, gomba és persze a paradicsom...na meg a fűszerek adják a hangsúlyt.

Így hát csak ott eszem, ahol biztosan tudom, hogyan készítik, plusz nem porból készül.



Spagetti bolognese

40 dkg darált marhahús
15 dkg csirkemáj
25 deka paradicsom
1 nagy fej hagyma
2 szál sárgarépa
1 szál fehérrépa
1 közepes zellergumó
20 dkg bacon
5 dkg vaj
1/2 l erőleves
2 dl vörösbor
1 ek. tejszín
parmezán
só, bors
szerecsendió
50 dkg spagetti

A hagymát felaprítom, a sárgarépát, fehérrépát, zellergumót durvára reszelem. A paradicsomot felkockázom. (Nem szeretek a héjával szórakozni, a konzerv paradicsomért meg nem vagyok oda)
A májat apróra vágom, a szalonnát felkockázom. Felolvasztom a vaj felét, a szalonnát kissé lepirítom benne, és hozzáadom a hagymát, tovább pirítom, majd beleteszem a zöldségeket is. A legalacsonyabb fokozaton párolom, úgy hogy ha elforrja a saját levét, akkor egy kis húslével mindig felöntöm.
Hozzáadom a maradék vajat, majd az előre ledarált marhahúst. Egy villával jól szétnyomkodom, és pirítani kezdem, beleteszem a csirkemájat is, az egészet addig kevergetem, míg kérget nem kap.
Ekkor felöntöm a húslével, tovább párolom. Amikor már erősen nyeldesek a finom illatoktól, akkor aláöntöm a vörösbort, és a paradicsomot is. Fűszerezem sóval, borssal és szerecsendióval.
Egyszer felforralom, és lefedve egy-másfél órát párolom. Egy leheletnyi tejszínt is rakok bele, ha szükséges utána fűszerezem.
A kifőtt tésztára pakolom a szószt, gazdagon megszórom parmezánnal és mindig friss, natúr zöldsalátával kínálom.

Aktív/Inaktív

Bármennyire is másképpen gondoltam, be kell látnom, a kismamaság és a karrier sikeres egyeztetése, csak az előbbi rovására mehet. Legalábbis most, az én esetemben, rendszeres segítség nélkül. Állnak a megírandók az anyamban, vagy a jegyzettömbömben, de tovább csak csigalassúsággal jutnak. Ha írok, akkor lelkiismeret-furdalásom van, mert fut a lakás, ha takarítok, akkor fáj a szívem az írás után, amire csak azokban a röpke egy-két félórában jutna idő, amikor Zalán alszik.

De mindez nem jelenti azt, hogy nem lennék aktív. Kikérem magamnak, hogy félresöpör(ne) a társadalom (ha hagynám), csak mert éppen GYÁS-on vagyok. Évek óta töltöm ki az egyik legnagyobb internetes kutató cég felméréseit különböző témákban, de most "nem engedte".
A kérdőív elején jóhiszeműen bejelöltem "új státuszomat", ami után nem a megszokott kérdések jöttek, hanem megköszönték a semennyi segítségemet.

A kismama státusz egyébként egy helyen áll a tanulókkal és a nyugdíjasokkal, kiknek véleménye egyáltalán nem érdekli a piackutatókat. Kéretlenül mondom tehát, a nagy okos marketingeseknek, jó lenne újra átgondolniuk ezt. Hiszen egy nyugdíjas, egy tanuló és egy kismama is olvashat újságot, vezetethet autót, tarthat háziállatot, utazhat belföldre, külföldre, járhat étterembe, beülhet egy moziba, vásárolhat márkás termékeket.

Fény pöttyök

Leszögezem a fiam, egy angyal. Ahhoz képest amit másoktól hallok, vagy másoknál látok, valóban az. Legalábbis a maga négy hónapos korával, a 60 centijével és az 5160 grammjával az. Persze, majd beszámolok erről pár hónap múlva is, amikor kúszik-mászik, pakol, és megy, és újra megint csak pakol, hogy akkor hogyan látom, hallom és érzem ezt.

De most valóban az. Gondoltam, kiköltöztettem magammal a konyhában, hogy lássam őt, és ő is engem, mert ha nem lát egy idő után megijed, és sírni kezd. De most nem akart a konyhában lenni, inkább úgy gondolta, kettesben hagy engem a vöröslencsével, hadd főzzem meg egyedül levesnek, így addig nyűglődött, míg inkább letettem a játszószőnyegére, ahol békésen játszott egy ideig, a kezében maradt konyharuhával, majd a lelógó hőlégballonnal, és végül a kis kezeivel mindaddig míg el nem aludt.

Remélem, mire felébred, a kedvenc, és eredetét tekintve ismeretlen helyről érkező fény pöttyök még mindig a szoba falát ékesítik majd, mert azokat, nagyon szereti nézegetni. Már el-, és visszahúztuk a függönyt, le és fel a redőnyt, tükröződő tárgyakat mozgattunk ide és oda, de még nem jöttünk rá, honnan jön, mi okozza.

Zöld fűszerek

Na jó, kezdem beismerni, hogy ez az anyaság bármilyen gyönyörű, valóban olyan befelé fordulós. Egyre jobban vágyom ki a kertbe, a zöldbe, a levegőre. Tudom, hogy Zalánnak is jobb volna.

Biztosan nem is először írom le, hogy mindig álmodozom egy nagy kertről, benne mindenféle zöldséggel és gyümölccsel, árnyékot adó nagy fákkal és egy kis fűszerkertről. A társasházi kétszobásba a dísznövényeken kívül túl sok lehetőségem nincsen kertészkedni, így be kell érnem egy-egy cserepes zöldfűszerrel a helyi hyper-, és szupermarketből. Amik csak addig élnek, míg van rajtuk felhasználható zöld, mert az átültetésük még sosem bizonyult sikeresnek. Így hát mindig igyekszem egyben, maximum kettőben felhasználni, a maradékot meg egyenesen lefagyasztani, mindaddig, míg egyszer nem lesz saját kertem. Éljen a pozitív hozzáállás!

Legutóbbi szerzeményem a kakukkfű, amiből sajtos tészta készült:



Kakukkfüves sajtos tészta

250 gramm farfalle (pillangótészta)
15 dkg főtt, füstölt császárszalonna
200 g natúr sajtkrém
1 csomag újhagyma
2 gerezd fokhagyma
1 maroknyi kakukkfű
só, bors
olívaolaj

A tészta főzővizét felraktam főni, majd az újhagymát felkarikáztam, a császárszalonnáról eltávolítottam a bőrkét és csíkokra szeleteltem, a fokhagymát apróra vágtam. Az olívaolajon megfutattam az újhagymát, hozzáadtam a császárszalonnát, majd amikor kicsit megpirultak beledobtam a fokhagymát is. Közben a forrásban lévő vízbe beleöntöttem a tésztát. Egy-két gyors keverés után belekerült a hagymás-császárszalonnás-fokhagymás keverékbe a sajtkrém is, s az egészet fűszereztem sóval, borssal, és a zsenge hajtások kivételével a leveleire szedett kakukkfűvel. Kicsit fellazítottam a tészta főzővizével, úgy 2-3 evőkanálnyival, egyet rottyantottam rajta és már kevertem is a kifőtt, leszűrt tésztához. Natúr vegyes salátával tálaltam.