2008. augusztus 7., csütörtök

Óra

Ahányszor "hazamegyek" annyiszor csodálkozom rá a város nyüzsgésére, mintha nem is ott éltem volna az életem nagyobb részében. Ilyenkor, mindig észreveszek valami újat, és fényképezek, mint egy turista. Bár nem érzem magamat idegennek, valahogy mégsem érzem magamat bennfentesnek. Ugyanakkor Tatabányán még öt év után sem érzem itthon magam, mint ahogy Budapesten sem vagyok már otthon....bár fél óra után már képes vagyok újra együtt lüktetni a várossal.


Nincsenek megjegyzések: