Három napot voltam otthon, azaz Budapesten, ilyenkor mindig rájövök, hogy mennyire hiányzik a lüktetés. De ennyi idő alatt már vágyom vissza "vidékre" ahol már megszoktam, és megszerettem. Erre abból jövök rá, hogy mennyire kritikus vagyok a szülővárosommal. A legnehezebb elfogadnom a koszos utcákat. Na nem mintha öt éve, amikor elköltöztem, nem így lett volna, de most szembetűnik a különbség, hogy ismerem a tisztát. Budapesten, főleg a belvárosban mindenhol ilyen-olyan egységes és elfolyó ürülék, csík, üdítős palackok, használt papírzsebkendők, kifolyt piás palackok vannak. Itt nem. Itt nyugodtan le lehet vinni a gyereket az utcára sétálni. Ott fizikailag rosszul voltam, ahogy a barátnőmmel és a másfél éves kislányával sétáltunk az Andrássy úton.
Persze, mindez ellenére, pillanatok alatt felveszem a ritmust, visszarázódok a tömegbe, rutinosan a szemetet és foltokat átlépkedve táncolok az utcán, és hangosan nevetek azon, hogy este 7-kor vásárolni indulunk, és nem a lefekvésre készülünk. S összpontosítok a szépségekre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése