Nem mondom, hogy utálok itt lakni, de egyre inkább vágyom innen el. A lakásunkat szeretem. Az első miénk. De a házat, a zajt, a földszintről rendszeresen felszökő fáradt zsírszagot, az üvöltöző szomszédot, az állandó kiváncsiskodást, nem. Azt sem, hogy nem tudok úgy sétálni Zalánnal, hogy ne állítanának folyton meg: nem kéne sapka a gyerekre?; nem kéne betakarni?; nem fázik rövidujjú bodyban?; kihajol a gyerek a kocsiból, ki fog esni!; csepeg az eső, ne induljanak sétálni!...és hasonlók.
Az utcákat szeretem, az itt-ott összehajló platánfákat, a jó levegőt, a tisztaságot. Ha esik az eső és süt a nap, rendszerint szivárvány fekszik át lustán az égen. A fővárosban csak ritkán mutatkozott. Itt rendszerint. Ahogy tegnap délután is.
Esti beszélgetésünkkor kimondtuk, ami már egy ideje a levegőben lógott: már semmi sem tart bennünket ebben a városban. A megkedvelt barátokkal akkor sem találkoznánk ritkábban, ha elköltöznénk innen.
Kertre vágyunk, és közelebb lenni a szeretteinkhez.
3 megjegyzés:
Gratulálok a döntésetekhez, kívánom, hogy megtaláljátok azt a helyet, azt a házat, ami mindhármótoknak megfelel.
Vannak helyek, amiket az ember szeret, ahol jól érzi magát. És van, ahol otthon van. Az első perctől kezdve, bárhol legyen is az. Mi megtaláltuk az otthonunk, remélem, hamarosan Nektek is sikerül.
Addig is csodaszép napokat kívánunk Nektek!
Bettus és Borcsa
Kedves Bettus és Borcsa,
köszönjük szépen. Persze nem sietjük el a továbbiakat, mert már a döntés is nagy feladat volt.
Anno, amikor 7 éve ideköltöztünk, nem is terveztük ilyen hosszúra a tartozkódásunkat, csak aztán letelepedtünk, és elkezdtünk élni itt, és nem gondolkodtunk egy ideig azon, hogy ez nem az otthonunk. Aztán rengeteg dolog történt velünk, jó és rossz, ami arra eszméltetet bennünket, hogy tulajdonképpen itt nem vagyunk itthon. Aztán egyre gyakrabban jutott eszünkbe, hogy eleve átmenetileg terveztük csak. S mostanra megérett az érzés, hogy ennek az időszaknak a végéhez értünk.
Nagy feladat lesz most megtalálni azt a helyet ahol mindhárman boldogok lehetünk.
De a ti szerencsétek Csipkerózsával biztatás nyújt!
Eper
Szia Eperke!
Kíváncsian várom, hogy merre, hol, hogyan lelitek meg az Otthonotokat.
Sok szerencsét!!!
hugi
Megjegyzés küldése