2010. december 30., csütörtök

Kis kezével húzott

Alig vártam, hogy hazaérjek Zalánhoz. Boldogságos volt átölelni, puszilgatni, hallani a hangját és érezni az illatát. Egy pillanatra neheztelt, mert nem voltam itthon egy napot, de hamar "megbocsátott" és már húzott is maga után a kis kezével fogva a mutatóujjamat, egyenesen be az új labdaházba. Ahol csak mi ketten voltunk.

1 megjegyzés:

Hugi írta...

Szia!
Hogy bírta Nélküled?
És Neked milyen volt nélküle?
Üdv, Hugi