Hála az égnek ma jó vagyok, ma végre nincs rajtam az az ólmos fáradtság, mint ami az elmúlt két hónapban volt. Reggel azonnal beraktam egy mosást, lehúztam az ágyneműket és kitettem őket az ablakba, hadd melegítse és frissítse át az a kis napfény, ami éppen besüt. Aztán felraktam főzni krumplit pürének a füstölt sajttal töltött, fűszeres vajjal sütött karajhoz. Közben megállás nélkül beszéltem Zalánhoz, és számoltam-számoltam neki, mert annyira szereti hallgatni: egy, kettő, három..egészen tízig. Miközben ő a maga kis halandzsa nyelvén ismétli. Kivéve az Egyet amit már ő is ki tud mondani.
Ma újra elővettem az egyik svéd nyelvű könyvemet, míg Zalán aludt, Emma Hamberg:Linas kvällsbok 1&2 ...hogy haladjak egy kicsit vele. Amikor nem vesztem el a "fordításban", akkor olyan nagyokat kacagtam volna, ha nem lennének olyan vékonyak a falak.
Falak, erről jutva eszembe, meséltem? A hangos szomszéd végre elköltözött! Csönd van!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése