"Nyugodt hétvége"

Még hogy unatkozni? Mi sosem szoktunk. Nyugodt hétvégék? Nekünk? Dehogy! Az éjszakát interurbán, majd a délelőttöt személyesen az orvosi ügyeleten kezdtük, mert olyan rosszul voltam, hogy bár sacperkábé sejtik az orvosok mi a bajom, és én magam is kikupálodtam már a tünetekből, ilyen fájdalomra nem voltam felkészülve. Azt hiszem, nem sokan írnak le olyat, amit én most itt: már alig várom a hétfőt, hogy megtudjam, mikor mehetek endoszkópiára. Szeretnék végre szembenézni a problémával, ami az elmúlt félévben eluralta a testemet, hogy végre legyőzhessem!
Addig is kímélő étrend, No-spa, és pozitív hozzáállás. (Ennyit a nyugodt hétvégéről, holnap Székesfővárosunkba megyünk babakocsit venni)
S bár még csak két hét telt el a műtéttől, jobb, hogy "Cseresznye" (aki biztosan kislánynak készült) nincs már velem, mert ahogy ma az ügyeletes orvos (is) fogalmazott: "ilyen kezdet nem sok jó véget ígért volna". Ma is gyújtottam egy gyertyát Neki.