2010. december 11., szombat

Kemo karácsonyra

Igaziból már azt sem bánom, hogy nincs robotgépem, vagy hogy utálom a konyhabútoromot. Örülök a hónak, és a télnek, mert én legalább négy évszakban élhetek, és nem mindig csak a nyarat látom. Valljuk be, az is unalmas lehet mindig, és hívogató a fagy, a hó és az utána fennmaradó sár annak, aki azt nem ismeri.
Most már csak az egészségemet szeretném visszakapni, és tudom, hogy így is lesz!!! Túl leszek a műtéten (hétfőn kiderül mikor) megkapom a magam kemoterápiáját, és utána élek tovább mintha mi sem történt volna. És kéretik mindenkitől csak pozitívan gondoljon rám, ne sírjon, ne szörnyűlködjön, és a rémtörténeteit is hagyja otthon! Mert látnom kell a fiamat a negyvenedig születésnapján is!

5 megjegyzés:

Hugi írta...

Szia Eper!
Veled vagyok, és sikerülni fog!!!
Mindenképpen írj, hogy mi a helyzet :)
Puszi
Hugi

Ági, aki főz írta...

Menni fog! Neked sikerülni fog, biztos vagyok benne.

anna írta...

hajra hajra hajra

Névtelen írta...

Ismeretlenül is gondolok rád, minden rendben lesz! Gondolkozz recepteken is (hogy egy kicsit önző legyek ;)! Csilla

Eperlány írta...

Sziasztok!
Mindannyiotoknak köszönöm a biztatást!
Ígérem, túl élem, meggyógyulok!

S Csilla, receptekben is gondolkodom, sőt.

Eper