Kis kezével húzott

Alig vártam, hogy hazaérjek Zalánhoz. Boldogságos volt átölelni, puszilgatni, hallani a hangját és érezni az illatát. Egy pillanatra neheztelt, mert nem voltam itthon egy napot, de hamar "megbocsátott" és már húzott is maga után a kis kezével fogva a mutatóujjamat, egyenesen be az új labdaházba. Ahol csak mi ketten voltunk.

Plusz vér

Szép karácsonyunk volt, pedig nem is keveset utaztunk ide-oda, meglátogattunk mindenkit, nagyon elfáradtunk. Én főleg. Ma kiderült, nem úszom meg, kapok egy kis vérpótlást, úgyhogy holnap reggel egy éjszakára be kell feküdnöm a kórházba. A táska össze van pakolva már, korán reggel indulok. Jóbarát fuvaroz, hogy ne kelljen az egész családnak korán kelnie miattam. Viszem magammal a karácsonyi ajándékba kapott könyvek egyikét, s ha esetleg elkeseredek, mert belegondolok, hogy vasárnap már a műtétre megyek be, akkor megnézem a karácsonyi üdvözlőkártyát, amit az anyósomtól kaptam, amiben erőt kíván nekem, és elmélázok azon, hogy az én drága anyukám zöld karkötővel lepett meg, mert a zöld a gyógyítás színe, és, hogy milyen gyönyörű volt a kisfiam arca, amikor izgatottan nyújtotta, hogy bontsuk ki az ajándékait. A kis wader vasútnál és a babánál nem csak ujjongott, hanem tapsolt is örömében. És mióta itthon is felállítottuk a labdával teli kis házat, akkor is benne kell lennünk mindhárman, ha nem is férünk be mindannyian teljesen, mert a kisfiam attól kacag nagyokat, hogy borul velünk az egész ház. S arra is gondolni fogok, hogyan hordozgatja körben az új, nála is nagyobb plüss kutyát az egész lakásban, mert nem akar tőle megválni.

Végül is ez most csak egy éjszaka, és csak egy kis vér, hogy jobban legyek, biztosítva legyek a műtétre, és könnyebben gyógyuljak utána.

Találkozó szeptember másodikán

Tegnap este vettem észre, hogy az idei naptárunk csak január másodikáig szól. Miután rossz ómennek éreztem, hogy nem tudok előre tervezni, megkértem Macit, ma délelőtt mindenképpen vegyen nekem egy jövői évi kalendáriumot, amikor elmegy a Gordons Ramsay féle pulykához friss petrezselymet venni, mert azt tegnap nem kaptunk. Itt kell kitérnem arra, hogy a pulyka amúgy isteni lett. Nem csak omlós, hanem visszafogottan finom is, érezni rajta a citromot, a babérlevelet, a vajat és a hagymákat és persze a petrezselymet, de egyiket sem erősen. A Jamie Oliver féle sült krumpliról nem is beszélve, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Visszatérve a naptárra, amikor ma délelőtt Maci meghozta az új családi naptárt, amelyben mindhármunknak van egy-egy oszlopa arra, hogy beírjuk kinek milyen programja lesz és azokat így könnyen egymáshoz tudjuk illeszteni, még nem tudhattam, hogy Maci karácsonyi ajándéka egy személyes naptár lesz Paulo Coelho bölcsességeivel. Ezt a kötetet amúgy az Alexandra kiadó adta ki, meseszép kötésben, amikor megláttam az üzletben, úgy gondoltam nekem ez kell, mert annyira illene hozzám. Így hát most a karácsonyi üdvözlő telefonok közepette mindenkivel találkozókat egyeztettek jövőre, ahol ott szándékozok lenni!

S remélem, a jövő karácsonyom is olyan szép lesz, mint az idei, és akkor is mosolygós, boldog karácsonyt kívánhatok minden olvasómnak, akárcsak most!

Megfelelő fenyő

A fotózásra nem tudtunk elmenni, mert annyi minden összejött mára, de legalább voltam ma fodrásznál, hogy visszavágassam a hajamat. A fotózás megvár, hamar összeszedem majd magamat a műtét után, és akkor majd mi leszünk a központ két órán át. Viszont megtaláltuk ma a megfelelő fenyőt karácsonyra, amit kifizettünk, de nem hoztuk el, hogy Zalán ne lássa. 24-én délig van időnk érte menni. A terv az, hogy míg Zalán alszik délután mi feldíszítjük a fát. Alig várom, hogy lássam a kis arcán a csodálkozást, hogy itthoni is van karácsonyfa. Ezüstfenyő, alig másfél méteres. A színeit majd akkor találjuk ki, amikor elővesszük a díszeket. Tavaly az almazöld és a csokoládébarna színek domináltak. Tavaly tiramisu, idén gesztenyetorta lesz a desszert.

Új élet

Az új életemben amit tegnap említettem már most elkezdtem élni, tulajdonképpen azóta, hogy felfogtam mit mondott az orvos. Annak ellenére, hogy egyáltalán nem érzem magamat betegnek, sőt úgy élem most a mindennapjaimat, hogy alig gondolok rá, mégis érzem, hogy változtatnom kell azon, hogyan is viszonyulok önmagamhoz. Mert hogy sokszor már azt sem tudom ki vagyok. Az elmúlt években állandóan ügyeltem arra, mit mondok, mit írok, mit csinálok, mindazt hogyan teszem.

Valahol úgy érzem, olyan labilis vagyok, mint a Julia Roberts által alakított Maggie Carpenter, az Oltári nő (Runaway Bride) című filmben, aki nem tudja, hogyan szereti a tojást, így mindig az éppen aktuális pasija ízlése szerint tálalja. Hasonlóan látom magam az utóbbi időben. Inkább éltem mások kedve, mint a saját akaratom szerint. S közben elveszítettem önmagam.

Voltak persze pillanatok, amikor vagdalkoztam, vagy csattantam, így utólag úgy érzem olyankor éltem, illetve akartam élni, és a belül, a lelkemben és szívemben tomboló viharok éppen csak ki akartak törni. De én nem hallgattam rájuk. Azt hittem erős vagyok, és ezt is legyőzőm. Oroszlán vagyok, győzni születtem.

Azt hiszem, akkor vesztettem el először ebben a nagy önmagammal vívott csatában, amikor a szeretett és állandóan visszavágyott székesfővárosunkból ide költöztünk, ide ebbe az álló vizes iparvárosba, aminek persze meg van a maga előnye és szépsége, csak nekem kevés ahhoz, hogy jól élve érezhessem itt magam.

Új emberek, új arcok, új szokások, új mondat fordulatok. Hiába volt tetszetős az új, és hitettem el önmagammal, hogy nekem itt jó lesz, és mondtam ki minden megyehatár és városhatár táblánál, hogy itthon vagyunk, ugyanezt mondtam, s mondom akkor is, amikor visszamegyek, haza. Bár felismertem magamban a pánikot, amikor először csukódott itt ránk ajtó, mindig azzal áltattam magam, jó lesz itt. De hét év alatt sem hittem ezt el.

Így az első legnagyobb változtatás az lesz, hogy vissza, vagy jóval közelebb költözöm. Amilyen gyorsan csak lehet.

Lelkem titkai

Nekünk embereknek, néha-sokszor vannak olyan mélységesen mély titkaink, amelyek mindaddig (részben vagy egészben) ismeretlenek maradnak mások előtt, míg nem tartjuk magunkat annyira biztosítva érzelmileg, hogy azzal meg tudjunk bírkózni a "nagyközönség előtt". Ezekkel, a ki nem mondott szavakkal az a legnagyobb baj, hogy rágnak bennünket belülről, és akár beteggé is tehetnek bennünket. Így jobb nem várni velük sokáig. Én sem várok vele, csak addig, míg át nem esek a ki nem mondott szavak is okozta betegség legyőzésén. S utána remélem, nem csak megkönnyebbülök, hanem végre olyan életet is tudok majd élni, amilyenre szükségem van ahhoz, hogy soha többé ne legyek beteg.

Karácsonyi pulyka

Rákattantunk a karácsonyi főzőcske műsorokra. Van egy rahedli belőlük a paprikatévén. Nekünk meg IPTV-énk, így hát vesszük a sorozatokat, majd könnyedén áttekerve a reklámokat, akárhányszor megállítjuk és visszacsévéljük az adást, hogy le tudjuk jegyezni a recepteket. Gordon Ramsay egybensült karácsonyi pulykája Macit teljesen megbűvölte. Annyira, hogy az eredetileg tervezettt aszaltszilvás pulykatekercs ötlet ment a kukába. S helyette ma hazacigöltük a majd' négy kilós madarat, amit így ő készíti el karácsonyra. Mi meg majd kuktáskodunk Zalánnal. S aztán cserélünk az egyebeknél. Azt hiszem, holnap már tényleg le kell rendeznem a bevásárlást, mielőtt még a menü többi részét is sztornózza.

Bejgli letudva

Félig-meddig gasztroblogba olyat leírni, hogy a bejglit idén nem magam sütöm karácsonyra, hanem rendelem, elég vicces. De talán bocsánatos bűn. Viszont így lett diós, mákos és diós-áfonyás is, mert hogy ma meg is érkezett. Jobban mondva az anyósomtól átvettük, aki mindezt intézte. Az ízekért amúgy a Kiskunfélegyházi Malom a felelős. A diós-áfonyásat már teszteltük is, nagyon finom, annak ellenére, hogy nem házi. Szóval a bejgli letudva, de a fenyő kérdés még nyitva maradt. Az ikeában ugyanis elfogyott, így azért máshová kell mennünk, pedig jó lett volna ha a fa ára a zsebünkben marad, mert lehetett volna belőle Zalánnak új játékos polc. Szerencsére amúgy nem kell messzire mennünk a szomszédos pláza mellett is szépeket árulnak, nem túl borsos áron, s így talán még is marad a polcra.

Játszóház

Ma annyira hideg volt, hogy az orromat se volt kedvem kidugni. Aztán délután még is csak elmentünk vásárolni friss bazsalikomot és petrezselymet a görög csirkéhez, na meg a játszóházba. Ez utóbbiba két okból is mentünk ma is, mert holnap bezár, és mert az én futkározó kisfiamnak egy eséstől úgy felrepett ma a kis szája széle, hogy a nem kis mennyiségű lenyelt vért ki is adta magából, rám. S mivel szegénykémnek eléggé fájhat, gondoltam, valamivel csak fel kellene vidítani, ami nem a karácsonyra tartogatott ajándéka.

A játszóházban meg azon méláztam, míg ő a labdákkal telt medencében lubickolt, vajon hogyan viseli majd a távollétemet, mert ő nagyon-nagyon fog hiányozni nekem. Így hát Macinak lajstromozni kezdtem, mikor mivel lehet a kis manót felvidítani, a figyelmét elterelni.

A kis fekete ruha

Abba a bizonyos kis feketébe újra beleférek. Hihetetlen, de nem csak a kulcscsontom látszik, hanem közvetlenül alatta, a melleim fölött, persze nem durván, csak úgy halványan látszanak a csontok. Nem vagyok sovány, még tán vékony sem, hanem úgy mond "normális" testalkatú. Csak hát, kivéve a Zalán előtti időszakból leszámítva azt a néhány hónapot, amikor sikerült lefogynom, mindazok, akik nem ismertek 10 évvel ezelőtt, mondhatni kerekecske-dombocskának láthattak. Na, nekik, most vékony vagyok. Jól esett, de még az anyósom is "megdicsért" az új formámért, az új frizurámért, de persze megbeszéltük, jobb lenne a tíz kiló plusz az egészségért cserébe. Egyébként tetszik a dolog, így van némi jó is ebben az egész rosszban. 22-én megyünk családi fotózásra, oda mindannyian felöltözünk szépen is, meg lezseren, és viszünk majd mindenféle jó kis kiegészítőt. A buborék, perec és nyalóka nálunk kilőve, mert újabban mindenki azt használja kelléknek. Már nagyon izgatott vagyok, ettől jól, és nem betegnek, hanem nagyon is meggyógyulós-egészségesen érzem magam.

Harmadika

A műtét harmadikán lesz. A doki azt mondta az idegességtől izzadok. Remélem, most hogy már tudom a dátumot nyugodtabbak lesznek az éjszakáim. Legalábbis addig, míg nem közeledek a kiírt dátum felé. De bátor leszek és ügyes! És csak arra gondolok, hogy kivágják a daganatot, más rosszat nem találnak, megkapom a kezelést amit kell, és meggyógyulok!!! Szerencsére addig is lehet a karácsonyon törni a buksimat...

Éjszakai izzadás

A rák egyik tünete. Borzasztó. Újabban arra ébredek fel hajnalonként, hogy melegem van miközben fázok. Ugyanis annyira leizzadok, hogy tiszta víz lesz az egész hálóruhám, a tarkóm, a hajam, a párnám, a lepedő alattam, a paplanom.
Éjszakánként két hálóing. Ágynemű állandó szellőztetése és gyakori mosása. Most is megy a mosógép.
Míg én írom ezt a postot. Zalán éppen beleült a játékdobozába és dumál a méhecskéjének. Megyek játszani vele. Aztán sütünk együtt egy gyümölcskenyeret.

Švejk

Hašek Švejkjét vettem elő. Az első oldaltól nevettet...ma nem is nagyon gondoltam a betegségre. Viszont délelőtt Zalán nagyon bújós volt a baba-mama klubban. Ilyet csak az első alkalommal tett, el sem engedte jóformán a kezem, és nagyon sokat ölelt és puszilt. Angyal baba, tudja hogy az ő mosolya az igazi gyógyírem!

Rost és puffasztó mentes étek

Mi késve értünk a dokihoz, neki meg már dolga volt, így várnom kellett másfél órát rá, miután már csak alig tíz perce maradt rám mindössze. Megnézte a vizsgálati lapomat a "rossz hírrel" - ő fogalmazott így, megvizsgálta a hasamat, megkérdezte hogyan derült ki, hogy jöttek a tünetek. Majd elmondta, hogy a szövettant, amit múlt héten levettek meg kell várni, az kb. tíz nap, így már csak jövőre műt meg. Az év elején. "Nem akarják a karácsonyomat elrontani". Megbeszéltünk egy újabb találkozást szerdára, akkor leszek okosabb.
Mikor szóba jött a családi anamnézis, és a gyógyulásuk, akkor azt mondta "remélem, minden rendben lesz önnel is". Ettől a "remélemtől" megint kiborultam. És persze tudom, de valahogy még is kellett, hogy Anyukám és Maci is megerősítsék, hogy ő orvos, ő neki a tényeket kell közölnie, nem mondhat olyat amiben nem száz százalékig biztos. És ezzel a remélemmel nem akart elbizonytalanítani.
Maci azt mondta a lényeg, hogy mi tudjuk, és mi biztosak vagyunk, abban hogy jól leszek!
Hazafelé az autóban még azzal is győzködtem magam, hogy a doki nem akart elkeseríteni, meg minden rendben lesz, hogy végül azzal búcsúztunk el, hogy a doki helyeselt azért, mert én mondtam neki, hogy csak pozitívan gondolkodok.
Mivel időm nagyon nem volt, annyit kérdeztem meg hirtelen, hogy nem gond-e a várakozás, és hogy annyit mit tehetek. Azt mondta ez a két hét már nem változtat semmin, mert a daganat ott van, ettől rosszabb nem lesz. Az étkezésben arra ügyeljek, ne nagyon fogyasszak se puffasztó, se rostos ételeket. Például almát csak főzve, héj nélkül, szőlőt se, se narancsot, mert az is rostos. Banánt lehet. Húst, kenyeret is szabad.
Most kicsit bajban vagyok, mit szabad és mit nem? Burgonyát, rizst igen. Mi az aminek még alacsony a rozs tartalma, de zöldség, gyümölcs, és nem puffaszt? A borsó és a kukorica most puffaszt, vagy sem?

Egy óra gondolkozás nélkül

Négy napja tudom. Négy napja másképpen látom a világot, benne magamat, és a viszonyomat másokkal és önmagammal. A hangulatom ingadozó. 98 százalékban pozitív vagyok, és ha a maradék két százalékban el is kezdek parázni, akkor marha gyorsan igyekszem magamat leállítani. Négy nappal ezelőtt egészen biztos, hogy nem írtam volna le azt ide, hogy "marha". Változok. Szerencsére lazulok. Igyekszem nem görcsölni. Nagyon nem. Ezt az Apukám szokta így mondani: nagyon nem. Sőt azt is gyakran használja, hogy "nem beszélek szart". És most én sem beszélek szart. Ilyet sem írtam volna le.
Na persze mindez nem azt jelenti, hogy elveszítem az ön kontrollomat. De nem filózok azon, többet annyit, hogy vajon szabad-e ilyet vagy olyat írnom vagy sem, és hogy illik-e hozzám vagy sem, és hogy ez mennyire elfogadható vagy sem. Persze nem fogok ezentúl sem csúnyán beszélni, de nem is rágódok majd azon, hogy túl fogalmazzam magam. Így hát lazulok. Másokkal is. Például, ha most nem tetszik az ahogyan valaki éppen viselkedik velem, akkor kertelés nélkül közlöm, hogy ne tegye. Ezt az egyet nem bírom.
Ma a sógorom úgy fogalmazott, hogy neki mekkora sokk volt ezt csütörtökön megtudnia, és hogy végig sírta a pénteket. És hogy Ő úgy döntött, hogy ezt lazábban veszi, hogy ez csak egy műtét és utána majd minden oké lesz. Komolyan, majdnem elküldtem a francba! Tudom, hogy nem akart rosszat, de könyörgöm, nem ő a beteg, hanem én. Nem neki kell ezt eldöntenie, hanem nekem. S ha hagyott volna beszélni, akkor meg is tudhatta volna, hogy én pontosan így állok hozzá. Pozitívan. Amúgy meg úgy kezdte a telefonba a beszélgetést, "hogy érzed magadat drágám?" Mondtam neki még nem haltam meg. És nem is fogok. Legalábbis nem most. Még van dolgom ezen a Földön. Például felnevelni a kisfiamat. Komolyan az a síri hangja totál kiverte nálam a biztosítékot.
Azért borultam ki tőle, mert ha csak kettő százalékban is vagyok negatív, ebben a kevésben is marha nehéz magamat visszahozni a jó irányba. Mert a nap huszonnégy órájában ott lebeg a fejemben ez az egész, állandóan igyekszem elfoglalni magamat, elterelni a gondolataimat, de ha jön egy ilyen beszélgetés, hozzáállás, akkor ez a kettő százalék elkezd duzzadni, duzzadni, és én újra és újra a hajamnál fogva rángatni kezdem ki magamat a letargiából. Ami nagyon, de nagyon nem könnyű.
Olyan jó lenne egy óra, csak egy óra a rák gondolata nélkül! Mint ma a Gyémánt fürdőben, ahová lazán, különösebb tervezés nélkül, este hatkor elmentünk. És én boldog voltam, mert Zalán élvezhette a Nagy vizet.

Kemo karácsonyra

Igaziból már azt sem bánom, hogy nincs robotgépem, vagy hogy utálom a konyhabútoromot. Örülök a hónak, és a télnek, mert én legalább négy évszakban élhetek, és nem mindig csak a nyarat látom. Valljuk be, az is unalmas lehet mindig, és hívogató a fagy, a hó és az utána fennmaradó sár annak, aki azt nem ismeri.
Most már csak az egészségemet szeretném visszakapni, és tudom, hogy így is lesz!!! Túl leszek a műtéten (hétfőn kiderül mikor) megkapom a magam kemoterápiáját, és utána élek tovább mintha mi sem történt volna. És kéretik mindenkitől csak pozitívan gondoljon rám, ne sírjon, ne szörnyűlködjön, és a rémtörténeteit is hagyja otthon! Mert látnom kell a fiamat a negyvenedig születésnapján is!

Vékony falak

Hála az égnek ma jó vagyok, ma végre nincs rajtam az az ólmos fáradtság, mint ami az elmúlt két hónapban volt. Reggel azonnal beraktam egy mosást, lehúztam az ágyneműket és kitettem őket az ablakba, hadd melegítse és frissítse át az a kis napfény, ami éppen besüt. Aztán felraktam főzni krumplit pürének a füstölt sajttal töltött, fűszeres vajjal sütött karajhoz. Közben megállás nélkül beszéltem Zalánhoz, és számoltam-számoltam neki, mert annyira szereti hallgatni: egy, kettő, három..egészen tízig. Miközben ő a maga kis halandzsa nyelvén ismétli. Kivéve az Egyet amit már ő is ki tud mondani.

Ma újra elővettem az egyik svéd nyelvű könyvemet, míg Zalán aludt, Emma Hamberg:Linas kvällsbok 1&2 ...hogy haladjak egy kicsit vele. Amikor nem vesztem el a "fordításban", akkor olyan nagyokat kacagtam volna, ha nem lennének olyan vékonyak a falak.

Falak, erről jutva eszembe, meséltem? A hangos szomszéd végre elköltözött! Csönd van!!!

Egérke a Bajnokok Ligájában

Manchester-Valencia meccs élőben. Éppen egy kis szürke egér futott át a pályán. Csúcs, hogy az IPTV-vel megállítható és visszatekerhető az élő adás. Az eredmény amúgy 1:1.

Számomra nem bagatell

Miután ma kiderült milyen betegséggel küzdök, körbetelefonáltam a családtagjaimat, és üzentem pár barátomnak, mi a helyzet. A gasztroenterológus vastgabélgyulladást állapított meg, de részletesebbet majd csak a csütörtöki "bensőséges" vizsgálat után tud mondani. Nem keseredtem el, sőt inkább megnyugodtam, hogy nem ennél durvábbról van szó, és úgy is állok az egészhez, hogy csütörtökön sem fog rosszabbat mondani. Említette még, ez egyfajta autoimmun. De ebbe sem akarok semmit se belemagyarázni. És az esik jól, ha mások is bíztatnak, hogy minden rendben lesz. A tények elbagatellizálása ugyanis nem nyújt erőt, hanem elkeserít, mintha nem is lennék olyan fontos.

"Nyugodt hétvége"

Még hogy unatkozni? Mi sosem szoktunk. Nyugodt hétvégék? Nekünk? Dehogy! Az éjszakát interurbán, majd a délelőttöt személyesen az orvosi ügyeleten kezdtük, mert olyan rosszul voltam, hogy bár sacperkábé sejtik az orvosok mi a bajom, és én magam is kikupálodtam már a tünetekből, ilyen fájdalomra nem voltam felkészülve. Azt hiszem, nem sokan írnak le olyat, amit én most itt: már alig várom a hétfőt, hogy megtudjam, mikor mehetek endoszkópiára. Szeretnék végre szembenézni a problémával, ami az elmúlt félévben eluralta a testemet, hogy végre legyőzhessem!
Addig is kímélő étrend, No-spa, és pozitív hozzáállás. (Ennyit a nyugodt hétvégéről, holnap Székesfővárosunkba megyünk babakocsit venni)
S bár még csak két hét telt el a műtéttől, jobb, hogy "Cseresznye" (aki biztosan kislánynak készült) nincs már velem, mert ahogy ma az ügyeletes orvos (is) fogalmazott: "ilyen kezdet nem sok jó véget ígért volna". Ma is gyújtottam egy gyertyát Neki.

Barackos piskóta

Tojást nem az ára, hanem a származtató tyúk tartási szokása szerint választom. Kivéve, ha rohanok. Én balga levettem egy műanyag dobozosat, ami úgy nyeklett-nyaklott ahogy kivettem a papír szatyorból, hogy tíz tojgliból hét azonnal elrepedt. Ezekből készült el az a barackos piskóta, amelyről gyermekem csak a konzerv barackot ette le. Azt hiszem kár a gőzért, eddig se tepertem mostanában sütés ügyben, mert hogy robot-, aprító- és/vagy habverőgép nélkül vagyok, a kezem meg amúgy is "ínhüvelybegyulladósfajta". Bár jön a karácsony.... valaki igazán hozzámvághatna valami megunt konyhai masinát...na jó csak várom a csodát.

Betűtészta

Nincs paradicsomleves betűtészta nélkül. Punktum. Kivéve, ha a gyermek elrejti a tészta zacskót.

Zara naciban a homokozóban

Nem, nem mást akarok leszólni, hanem magamat kiparodizálni. Fogytam vagy hét kilót, és az összes Zalán előtti nadrágom lent van a pincében egy bőröndben. Amiket meg eddig hordtam lötyögnek rajtam, még a fekete alkalmi Zara is, na de ez a legkevésbé. Így hát ebben megyek az orvoshoz, hogy beadja a vérképzőt vénásan, sétálni Zalánnal és hát a játszótérre is. Tegnap még magassarkú (na nem tű, hanem azért visszafogottabb, vastag,törpesarkú) csizmát is húztam hozzá. Ma míg a homokozóban a nadrágomban térdeltem Zalán mellett, azt néztem, hogy a csizmám nyomai ott virítanak tegnap óta a homokozóban. Azt hiszem, most már nem várhat tovább a dolog, ki kell szabadítani azt a bőröndöt, és előhúzni a kisebb darabokat. Szerencsére van vagy nyolc benne, lesz végre mit viselnem.

Állapotos voltam nyolc hétig

Az idő minden begyógyít. Na de mennyi idő? Szeretnék testvért Zalánnak, de mindennél fontosabb, hogy épen és egészségesen itt legyek neki. Mindennek oka van, annak is, hogy a dolgok így alakultak. Most a legfontosabb, hogy ne hallgassak senkire, csak a jót és szépet fogadjam be, s hogy a lehető legpozitívabban álljak a dolgokhoz. Jól vagyok, egészséges vagyok! Mantrázom egész nap! A vérkép egy dolog, a vérszegénység csak életjel. Papámnak üzenem innen, tudom, bármit érzek, az csak életjel! És az én Mamilimnak, hogy tudom, az ő Angyalai is velem vannak!

Segíts! - és tiéd lesz a Nagy mézeskalácsos receptkönyv

Elkészült a Jótékony Mézeskalács Maraton sütögetés digitális könyve. A hónap végéig minden olyan adakozó számára elérhető, aki legalább 1000 Forinttal támogatja a Gyermekétkeztetési Alapítvány, Mindenki Ebédel Programját. A részletekről itt, a Rita Konyhájában találsz.

Mi a pontos teendő?

1) Utaljon minimum 1000 forintot a Gyermekétkeztetési Alapítvány számlaszámára. Ez az összeg fedezi egy gyermek egy napi meleg étel szükségletének költségeit a szállítással együtt.

2) Természetesen lehet nagyobb összeggel is támogatni a gyerekeket, erről mindenki saját belátása és lehetősége szerint dönthet.

3) Számlaszám: 10300002-10350923-49020011

4) Az átutalási megbízás közlemény rovatába írja be a KÉS szót, és az e-mail címét, ahová a későbbiekben küldhetjük az elektronikus kiadványt. Természetesen postai csekken is lehet befizetni, ebben az esetben ugyan így kérjük megadni a KÉS szót, és az e-mail címet.

5) Az e-mali megadása nélkülözhetetlen, mert csak így tudjuk eljuttatni a kiadványt.

6) A támogatók számára a tervek szerint egyheti átfutással küldjük el a könyvet.

Váncsa új szakácskönyve

Na jó, beismerem. Szeretem a szakácskönyveket. Olvasni. Szó szerint. Az elsőtől az utolsó oldalig, mintha legalábbis egy jó regény lenne. Váncsát meg kimondottan. Az Ezeregy recept-et már többször oda-vissza, és összevissza magamévá tettem. A stílusát imádom. Legújabb műve is kell nekem, csak még nem tudom ezt itthon hogyan adom be. Csak az anyósomban bízhatok, ő mindig gasztrokönyveket vesz nekem, és ugyebár közeledik a karácsony.

Eper és a füge

Jellemző. Már vagy két éve nem ettem fügét, amikor most két hete Maci meglepett hat darabbal. Már láttam a lelki szemeim előtt, hogy forró sütőbe tolom a kis drágákat pár percre, majd jéghideg vanília fagyira halmozom. Vagy egy kis kardamomos mascarponera. Esetleg camamberttel eszem, és iszom hozzá egy kortynyi Tokajit. Még arról is álmodozni mertem, hogy vásárolunk még, és főzök belőle legalább egy nagyon kicsi üveg lekvárt. De mire odajutottam, hogy hozzávalót vegyek, addigra elkezdtek penészedni. A hatból három menekült meg, amit csak úgy pörén, önmagában ettünk. A végén rájöttem, nem is értem, minek a nagy felhajtás, amikor a legtöbb gyümölcs önmagában is nagyon-nagyon finom.

Arról már nem is szólva, hogy ha az ember lánya elég szépen kéri az angyalokat, akkor teljesítik is a kívánságát: Kriszta barátnőm mintha kitalálta volna a gondolataimat, most hétvégén megajándékozott egy üveg fügelekvárral.

KÉS

Nemcsak azért, mert másfél év kizárólag Zalánozás után üdítő volt kicsit kimozdulni, hanem önmagáért az egész rendezvényért érdemes volt ott lennem a Jótékony Mézeskalács Maratonon, a Mielle konyhájában. Azért különösen büszke vagyok, hogy én lehettem a program sajtósa, és végre személyesen is megismerhettem, illetve külön-külön meg is interjúvolhattam a részt vevő profi és hobbyszakácsokat, cukrászokat is. Élmény volt elnézni, ahogyan ki-ki ájulási izgalommal vagy éppen véres komolysággal, birka türelemmel vágott, díszített, formázott, alakította ki, maga mézeskalács finomságát.
Az egészen Maci is végig velem volt, mint nagy íz hajhász lelkesen kóstolgatott is, és rendre jegyzetük magunkba, melyek azok az ötletek, amelyeket mi is átvehetünk saját konyhánkba.
Az elkészült finomságokból, egy receptes elektronikus könyv is készül, amelyet azok a támogatók kapnak meg, akik legalább 1000 Ft értékben támogatják Rita konyhája KÉS, és a Gyermekétkeztetési Alapítvány Mindenki Ebédel programját. Részletek itt: Kicsi vagyok, Éhes vagyok, Segítsetek!

Brendon és a telefon

Egyszerűen nem is értem, hogyan teheti meg egy ekkora üzletlánc, hogy egyetlenegy vevőszolgálati telefonszámot tart fenn, és nem többet. És az is egy mobil szám! Illetve hazudok, van még egy vonalas központi számuk is. Csakhogy mindkettőt képesek több hívás utánra sem felvenni. Hogy lehet, hogy nincs minden Brendonnak külön elérhető telefonszáma, ahová a vásárló telefonálhat? Akár érdeklődni, akár panaszkodni? Könyörgöm, a kismamák, kispapák itt nem pár forintot, hanem gyakran súlyos tíz-, százezreket hagynak ott.
Engem most teljesen kihoztak azzal a sodromból, hogy egy hibás, visszavitt, javított és nem kicserélt áru elhozataláról nem tudok érdeklődni. Egy olyan áru után, ami már az első használat után nem működött rendeltetésszerűen. Csak tudnám, hogy miért vannak annyian oda ezért az áruházláncért, amikor nem hogy nem széles az árukészletük, amilyük van az sokszor jóval drágábbak, mint máshol, gyakran nem egyezik a weboldalon hirdetett árukészlet a valóssal, ráadásul, már az elérhetetlenségük miatt sem lehet elmondani a kiszolgálásukról, hogy vevőközpontú lenne. Hiszen tíztől vannak nyitva hétig, vagyis abban az időben, amikor a legtöbb ember dolgozik, na már most a legtöbb Anyuka nem egyedül, hanem Apukával együtt vásárol(na).

Rita konyhája

Mostanra jutottam el odáig, hogy már kicsit hiányzik a munka és már a kisfiam is időnként eljátszik magában, így hát jut egy kis szabadidőm a "karrierem" kibonatkoztatására. Újra elkezdtem itthonról dolgozni, s már nemcsak írok, hanem egy új területre is betévedtem, a sajtó másik oldalára, ahol képviselem a ritakonyhája oldalát.

Izgalmas hetek vannak így mögöttem, érdekes érzés nemcsak Anyának, hanem újra dolgozó nőnek is lenni egyszerre.

Élet laktózmentesen

A tej-, és laktózmentes diétának az az egyik kellemes mellékhatása, hogy különösebb megfeszítés nélkül mennek le a kilók. Na persze azért, mert alig van mit enni. Mert oké, hogy van egy elég tartalmas lista az ehető termékekről, csak éppen szűkebb hazámban egyszerűen beszerezhetetlenek, vagy éppen elképesztően drágán. Például Budaörsig kell mennem a laktózmentes medve és Pannónia ömlesztett sajtért, Bábolnáig egy finom cukrász süteményért, vagy egy jó kis sonka kilója akár 5-6000 forintba is kerülhet, és oké, hogy csak néhány szelet kell belőle, de már a laktózmentes tej, tejföl és joghurt kétszer-háromszor többe kerül, mint a "normális".
Most kivagyok éhezve süteményekre, tejcsokoládéra, pudingra, és még hamburgert sem ehetek, mert a marhahús készítmények is a legtöbbször tejet, tejcukrot, tejfehérjét tartalmaznak.

Ütős motivációs levél - csalfa, vak Remény!

Van abban valami szép, amikor két ember azért dugja ösze a kobakját, hogy megfogalmazza azt a motívációs levelet, ami reményeik szerint meghozza majd a nagy változást számukra. És bár komoly emberek vagyunk, a legszívesebben azt vetettem volna papírra, hogy miután a munkahely (közhely ide vagy oda) a második otthona az egyénnek, és ha másért nem, hát ezért is, na meg, azért, mert az ember szeret eredményeket és sikereket elkönyvelni magának, tehát jól fogja végezni a munkáját. Kár ezen lovagolni. Viszont, ugyanakkor, ne legyünk már ostobák, azért az sem utolsó, hogy az ember, főleg, ha családfő még is csak az ott megkeresett pénzből szeretné jól, sőt sokkal jobban, és nem éppen csakhogy eltartani a családját, és hát ez aztán igazán motiváció. Szerintem. A többi meg süket duma. Na de ezt így élesben még sem lehet. Sőt, ha jót akarunk, csöndben kussolunk, és eltűrjük, hogy a munkaadók kihasználva a válságot saját kényük-kedve szerint packázzanak állás kínálás ürügyén mindenkivel, akik éppen megélhetést keresnek. S ebbe sajnos az is beletartozik, hogy sajnos vakon kell állásinterjúkra járni, ahol bár a munkakeresőt pőrére vetkőztetik, szerencsétlennel sokszor még azt sem közlik, hogy kinek, hol, milyen munakörben, és időben, s legfőképpen mindazt mennyiért kínálnák neki, már ha ő lenne a "szerencsés" befutó.

Marcipán

Kilenc évvel ezelőtt melegebb volt, mint ma van, bár az eső aznap is megeredt. Legalábbis ott a XI. kerületben így volt. Ki is mosta kicsit a frisssen fodrászolt hajamból az élő kis virágokat. Viszont volt két menyasszonyi csokrom, a vőlegényemen kívül egy kedves barát is hozott egyet, a biztonság kedvéért. Az egész Attila vezette ceremónia alig volt öt perc se. Annyira rövid volt, hogy mire magunkhoz tértünk már a Pingvin sörözőben ittuk a pezsgőt, a két tanúval, majd futottunk négyen hat felé a dolgunkra. Úgy ahogy voltunk. Öltönyben, kosztümben.

El kell mennem Zalánnal ma marcipánt venni a torta tetejére.

Üröm az örömben

Míg én csütörtök este moziztam a csajszikkal (Hétmérföldes szerelem című tingitangli, igazán kismamáknak való kikapcsolódás), addig Maci péntek este kanbulizott a fiúkkal. Ez volt méltó befejezése annak a nagy ijedségnek, ami amúgy adott másfél hét "szabit"családilag.

Történt ugyanis, hogy míg a gyerek ölemben ülve hallgatta az esti mesét, addig egyszerre hajolt Apamaci közelebb a könyvhöz, és ütötte fel Zalán a kötetet, egyenesen bele Apa szemébe. József Attila Altatója így lett nálunk azonnali ébresztő.
Eredmény: részleges szaruhártya leválás.
Ellátás: Első négy napig fekvés sötét szobában és csepegtetés tíz percenként, majd amikor már gyógyult a szem, egyre több mozgás és "nézés" és csepegetetés már csak két óránként. Aminek végén már végre élvezni is tudtuk, hogy mindhárman itthon voltunk. Ma reggelig.

Káposzta 10597 Forintért

Nem vásároltunk keveset, de azért annyira sokat sem. Mégis a hideg vert ki bennünket, amikor a pénztáros a végösszegnél 21 680 Ft-ot közölt velünk.

A blokkot persze végignézve kiszúrtuk a gyanúsan drága tételt, ami egy közönséges káposzta volt, vaddisznó chorizoként címkézve 6990 Forintért kilogrammonként.

Nagy elnézések persze, de ha mi nem böngésszük át tüzetesen a fél méteres blokkot, akkor az Interspar beljebb van a mi kárunkra.

Bereznay Tamás szedres piskótája

Amikor megláttam ezt a gyönyörű süteményt a nőci lapban, azonnal eldöntöttem, hogy mindenáron megsütöm. Ehhez persze csak az kellett, hogy mind két fiú, s persze leginkább a legkisebb támogasson ebben. Míg én a konyhában szorgoskodtam, a fiúk bent szétszedték a nappalit. De az eredményért megérte.

Íme a recept, némi rövidítéssel és megjegyzéssel, ahogy a lapban is megjelent:
40 dkg szeder, 10 dkg cukor, szederlekvár, 1 citrom, 2 dl joghurt, 2 dl tejszínből vert kemény hab, 1 csomag (6 db) zselatinlap,
A piskótához: 4 tojás, 8 dkg liszt, 8 dkg kristálycukor, 2 ek. víz, csipet só

A tojások sárgáját és fehérjét különválasztjuk. A sárgáját a cukorral habosra keverjük, majd apránként belekeverjük a lisztet is. A tojásfehérjéből kemény habot verünk, és óvatosan beledolgozzuk a masszába a vízzel együtt. Nagy, lapos tepsibe zsírpapírt fektetünk, vékonyan elkenjük rajta a masszát és 180 C-ra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt világosbarnára sütjük. Miután kihűlt, félbevágjuk, egyik felét megkenjük a lekvárral, és összetapasszuk. Keressünk egy tepsit, amibe pont belefér a piskóta, mert úgy könnyebb lesz megkenni majd a krémmel.

A szedret a cukorral és a citrom levével összetörjük, majd átpasszírozzuk, és elkeverjük a joghurttal. A lapzselatint laponként, de egyszerre hideg vízbe áztatjuk, majd a vízből kivéve óvatosan kinyomkodjuk. A lapokat kis lábasba tesszük, hozzáadunk 5 ek. Vizet, és lassú tűzön feloldjuk. (főzni nem szabad!) Langyosra hűtjük, majd állandó keverés mellett a szederkrémhez adjuk. Ha elkevertük, óvatosan beleforgatjuk a tejszínhabot is.

A krémmel megkenjük a piskótát, és 4-5 órára hűtőbe tesszük. A lekvárt, ha nem elég kemény, felfőzzük, majd lehűtjük, és vékonyan megkenjük vele a lehűlt sütemény tetejét. Újabb 2 órát hűtjük, végül vizes kézzel felszeleteljük.

Megjegyzés:
Rizslisztet használtam, és a lisztből és cukorból is 10 dkg-ot számoltam, s így is 2. ek vizet és 4 tojást használtam. Nem volt szederlekvárom, így én somlekvárt használtam, szerintem az erdei gyümölcs, áfonya, de még a málna is jó lehet hozzá. Legközelebb már nem tepsire fektettem a tészta masszáját, hanem formában sütöm, mert egyrészt, könnyebb a vékony tésztát egy kivajazott tepsiből kivenni, és jobban tartja a téglalap formát minden oldalán, másrészt, akkor abban a tepsiben, persze azután, hogy egyszer kiemeltem a tésztát, az egész süteményt össze is állíthatom.

Az a fránya ablakpucolás - újabb feladattal kevesebb

Nem is értem, valójában miért találjuk mi nők olyan nagy feladatnak az ablakpucolást, amikor se perc alatt meg lehet tisztítani a nyílászárókat. Most kettőn vagyok túl, a nappali három szárnyason, és a hálóban a dupla szárnyason. Már csak egy dupla szárnyas konyhai van hátra.

Maci azt mondja, valóban nem nagy meló, csak macerás. Az ablak alól elpakolni, majd vissza, függönyt levenni, kimosni, kivasalni, újat feltenni.

Valójában nekem ez nem is gond, szerintem mi nők csak azért utáljuk, mert ez is időt vesz el a családtól. Én különösen azért nem kedvelem, mert ha ráadásul a gyermekünk még kicsi is, akkor ezt a műveletet (biztonságosan) csak akkor lehet végrehajtani, ha van aki vigyáz közben rá.

Amúgy a napokkal ezelőtt felsoroltakból, már csak a tankönyvek maradtak hátra. De arról inkább nem szólok, hogy persze, már újabbakat találtam ki magunknak.

Tchibo - a mézesmadzagával

Kedvenc üzleteim közé nőtte magát a tchibo az utóbbi félévben. Rendszeresen küldött hírlevelük szinte mindegyikében találok valamit amire tudnék pénzt költeni. Most már odáig fajult a frusztrációm, hogy már szinte fáj a szívem, és inkább jó lenne meg sem néznem éppen mit is kínálnak. Amit nem tudok nem fáj alapon. Legújabb szerzeményem most ezek a táskák lehetnének, és valahol szerencsés vagyok, hogy nem kell választanom, a kék lenne vagy barna inkább a kosaramban.

Ülök a csendben

Ülök a csendben. A gyerek és az apja alszanak a kis szobában. Zörögni nem lehet, mert ebben a kicsi lakásban minden nesz mindenhol hallatszik. S jobb, ha pihennek, a kicsinek a foga nő, a nagynak meg holnap dolgoznia kell, és tuti, hogy most sem lesz könnyebb az éjszakánk. Mint már napok óta.

Annyi mindent kellene tennem, és csak szörnyedve gondolom végig a mára szánt listánkat:
1. ablakpucolás (három az ablakok száma)
2. vasalás (négy mosási adag)
3. hűtőmosás
4. holnapi ebéd megfőzése
5. a beígért zserbó sütése
6. a meg tartani nem kívánt tankönyvek szortírozása és feldobása a vaterára

S ehelyett csendben ülök és szörfözök a neten.

Augusztus 19.

Persze sosem hittem el igazán, de azért mindig lelkesített az a kedves füllentés, hogy az augusztus 20-ai tűzijátékot a születésnapomra rendezik. Ha találkoztam is életem során olyannal, aki valóban ezen a napon ünnepeli a szülinapját, azt is mindig meg tudtam "győzni", hogy "egy nap azért kell a felkészülésre"... és ezzel az ütős érvvel senki sem vitatkozott. De persze világ életemben jószívű voltam (vagy legalábbis igyekeztem az lenni) és mindenkivel szívesen osztoztam a látványon.

Idén ez kimaradt, csakúgy mint tavaly, hiszen itt van Zalán, és most éppen hozzá kell igazodnom.

De azért néhány elkapott helyi színből és hangból, párhuzamosan a fővárosi tévén közvetített csodaszépségekre időnként halkan tapsikoltam, sőt az ablakban állva pipiskedve még topogtam is örömömben.

Mazsolázás a cipősdobozban

Régi újságcikkek kerültek a kezembe, amelyeket azzal a szándékkal téptem ki egy évvel ezelőtt már akkor is régebbi újságokból, ha lesz időm elolvasom őket. Lassan fogy a kupac, és olykor rácsodálkozom, hogy az adott téma vajon akkor miért érdekelt engem. S vannak benne olyanok is, amelyeknek kimondottan örülni tudok most is, némelyiktől nem is szívesen válok el, ezért nyitottam nekik egy kisebb cipősdobozt.

Nyugalmat akarok

- Látom ideges vagy!
- Ennyire látszik rajtam?
- Igen.

Amúgy magam sem tudom mi a baj, csak azt hogy valami állandóan feszít belül. Szeretném, ha minden a lehető legtermészetesebben történne, és Zalánnak egy kiegyensúlyozott családi hátteret tudnánk biztosítani. Olyat, amilyenben nem marad otthon az aktuális kedvenc egere a nagy kapkodásban, amilyenben nem veszítenénk el a lakáskulcsunkat, amilyenben nem rohangálnánk folyton azért, hogy mindenkivel találkozzunk, amilyenben néha hozzánk is jönnének a barátok-rokonok, és az ebédet ebédidőben tudnám feltálalni, és nem uzsonnaidőben. S mindezt úgy, hogy közben mindenkinek ott maradjon a mosoly az arcán.

Nyelvvizsga nélkül nincs diploma

Itt állok kezemben a semmivel, mert hogy sikeres államvizsga ide vagy oda, a diplomám addig nem lesz a kezemben, míg nincs egy nyelvvizsgám. S most itt vacillálok hetek óta, miközben rohan az idő tétlenül felettem, hogy melyik nyelvet válasszam. A svédet, amiből lényegesen többet tudok, de távol a fővárostól nincs itt egy kézzel fogható tanár sem a közelben, aki biztosan elvezetne egy sikeres középfokúig, vagy legyen inkább az angol, ami jóval egyszerűbben elérhető, talán ésszerűbb is lenne, de kevésbé olyan fontos számomra, mint az előbbi ismerete?

A jövő Zsidrója

S így mosolygott, amikor együtt fodrászkodtunk.

Vasalni is kell

A legtöbb barátnőm úgy vallja, este vasal a film előtt. A tévé nálam is stimmel, de nem este, hanem napközben, amikor Zalán alszik.

Inkább kiszúrok magammal, és a legnagyobb melegben vasalok, csak mert szeretném, ha az esték már csak a miénk lenne hármunké, vagy kettőnké, ha már Zalán alszik. És nem szólna csak annyi kötelező házimunkáról, mint például, a mosogatóban ne maradjon semmi éjszakára, illetve némi pakolásról a rend kedvéért.

Így hát most hajmosás után hagyom, hogy csorogjon a víz a hajamból, hogy hűtsön. Később majd becsavarom alul, a fiúknak úgy is tetszik, ha hullámos. Zalán csillogó szemmel, kacagva tűri, hogy csiklandozzom vele.

Kaputelefon, avagy vigyázz, a kutya harap!

A társasházunkban 12 lakás van. Ebből kettőben nem laknak. És rajtunk kívül még három-négyben szinte mindig otthon vannak. Mégis mindig mindenki hozzánk csönget fel mindenféle búbánatával, legyen az szórólap, kisokos, csomagot hozó postás (miért nem a címzettet zargatja?) matávos, digi tévés, villanyos mi egyéb. Az esetek 90 százalékában ezek a kéretlen csengetők felébresztik az éppen alvó kisfiamat. S bennem ma elszabadult az anyaoroszlán, már ordítottam a harmadik felcsengetővel.
Nem tudom érek-e vele valamit, de most már kiírom a nevünk mellé a kaputelefonra:
"ha nem muszáj, ne csengess, baba van"!

Éljen a VB! Szabadidő nőknek!

A televízió az páros mulatság nálunk, ha végre a gyerek alszik, akkor távirányító elő, belépünk a set top boxban halmozódó felvett műsorok sorára. Viszont most már két hete olyan szerencsés vagyok, hogy a tévé csak a Macié. S míg ő felváltva imádkozik, ujjong, szídd, szurkol, nevet, fikázik, jósol, röhög, legyint, reménykedik vagy éppen elalszik, mert annyira szar a meccs, addig én azt csinálhatok amit csak akarok!

Azt mondom: Éljen a VB! Nem értem nők ezrei miért sivítoznak a párjukkal, ha nem vagy csak részben érdekli őket a foci, ahelyett, hogy kihasználnák a lehetőséget és csak önmagukkal törődnének!?

Ha nem lenne gyerekem, én bizonyára a barátnőimmel lógnék. Sorba járnám a kiállításokat, tárlatokat, csónakáznék a ligetben, bringó-hintóznék a Margitszigeten, végig enném a cukrászdák sütemény lapjait, végig innám a kávéházak nyári kínálatait, moziba mennék és kirándulnék a János-hegyen, hétvégente meg gasztronómiai fesztiválokra látogatnék.

Így viszont, hogy anya lettem, és Zalán van, sem hagyom kárba veszi ezt a kis szabadidőt. Végre jut időm arra is, hogy mit főzzek holnapra gondolat nélkül böngészhetem a szakácskönyveimet. Akár a svédeket is, amihez több idő kell.

Blog besorolatlanul

Főztem volna sok mindent már eddig is, meg jó lenne az igazán jutányos áron szerzett piros ribizlit másképpen is felhasználni, mint fanyaran szószként a húshoz, és édesen, tejszínnel a vanília fagyihoz, jó lenne egy sajttorta, de háromnegyed kilót megvenni a philadelphiából ezek mellett az árak mellett kész öngyilkosság lenne. Még akkor se, ha itt várakozik erre a szerepre a málna, és a fekete ribizli is, amit a kisöreg a piacon grátiszba adott.

A Papa nem is olyan régen kérdezte meg tőlem, lányom ez most olyan főzőblog lett? Persze értette ő, hogy mi a lényeg, hogy korábban a kis életünkről írtam, amit ő messzi északról szívesen olvasott, és megértette, hogy én inkább éppen hanyagolni akartam a témát, és ezért kerekedett előtérbe a gasztronómia, de most miután már túl vagyunk a nehezén, a Maci és én, én és a Maci, most már írnék, csak hát, hogy jön most az ételekhez újra a kis életünk? Minden kapcsolatban vannak felhők, mint rántásban lisztes csomók, amelyet a szakácsok vagy jól el tudnak oszlatni a masszában, vagy nem. Mindenesetre mindenki igyekszik. Mi is. És persze a csomókról illik, és néha okosabb is hallgatni. Szóval most itt állok azzal, hogy főznék én, de időm is kevés rá, az alapanyaghoz meg kellene a több pénz.

Most jó volt szombat estig álmodozni, hogy itt volt a három milliárd a lottón. De hát nem volt ötös. Viszont most itt van egy újabb reményteli hét, és az új esély a nagy lére. És lehet tervezni, hogy mi mindent vennénk, és ennénk is persze belőle. Na nem mintha boldogítana, de nyugodtabbá tenne. S kit nem?

A fanyar ribizli szósz:

3 maroknyi ribizli

2 dl tejszín

1 ek. rizsliszt

3 ek. cukor

1 ek. vaníliáscukor

A ribizlit a kétféle cukorral és annyi vízzel, ami éppen ellepi összefőztem. Majd behabartam a tejszínben elkevert liszttel. Összemixeltem, majd kezdődött a türelemjáték, a szitán átpasszírozni a mártást.

Csintalan-palacsinta

Újabb tojásfehérje próba, most palacsintával. Egy egész karikányit nyomott magába az én kicsi fiam tegnap délután, és mára nincs se fura végtermék, se hasfájás, se kiütés. Úgy látszik, végre sikerül a kis gyomrának gond nélkül megemésztenie a tojás fehérebbik részét.

Pár napig most pihentetem a dolgot, és hétvégén direktben főtt formában tálalom majd elé. Lesz ami lesz alapon.

Hasonló örömöket kívánok!

Palacsinta

6 dl tej

3 tojás

1 csipet só

1 tk. cukor

350 gramm liszt

Hideg alapanyagokkal dolgozom, mert nem szeretek várni a tészta sütésre. A tej felét egy habverővel összekeverem a tojással, majd további erőteljes mozdulatokkal hozzászitálom kisebb adagokban a lisztet. Majd a maradék tejjel fellazítom. Mikor édességnek szánom a tésztát, a csipet só mellé, kicsivel több cukrot is hozzáadok, ha sós étel lesz belőle pl. hortobágyi, akkor a cukrot elhagyom és több sóval szórom meg. Forró olajjal kikent serpenyőben decinként kisütöm. Most 14 darab lett belőle. Igaz, mi a nagyon vékony palacsintának vagyunk a hívei.

Cseppnyi nyári hangulatok

Sok forint, és Apamaci szabadság hiányában kicsi nyaralásokban lehet csak idén részünk. A nyári hangulatunkhoz ezen a héten hozzájárult az egész lakást betöltöltő töltött paprika illata, és Zalán kis maszatos arca ahogyan tömte azt magába. Továbbá egy 4 dl-es üveg eperlekvár, ami tegnapra hűlt ki a szárazdunsztban. Szombaton megyünk újra az IKEA-ba is, kanapé ügyben, és vásárolunk poharakat is, a kancsószámnyi mentás limonádénkhoz. Vasárnap Zsámbékra látogatunk, megnézünk egy eladó ikerház részt, s ha már ott vagyunk megmutatjuk Zalánnak a romtemplomot, ahol utoljára akkor jártunk, amikor ő még a pocakomban volt. Majd piknikezünk ott.

Töltött paprika


7 közepes méretű paprika
Szósznak: 1 liter passzírozott paradicsomlé, 4 dl víz, 3. ek cukor, 1 ek. só
Tölteléknek: 60 dkg darált disznóhús (pl. comb), 1 fej hagyma apróra vágva, 2 gerezd zúzott fokhagyma, 1 bögre rizs,
1 tojás, só, bors

A tölteléknek valókat összegyúrom. A rizst sosem főzöm elő. Mindig keverek bele egy tojást, ha maradna a töltelékből, ami nem fér bele a paprikákba, akkor azokat gombócokká gyúrva bele tudjam főzni anélkül, hogy szét ne essenek. Tudom, rendes háziasszony se a töltött paprikába, se a lecsóba nem főzi bele a paprika csuma alatti karikáját, de mivel én sajnálom kidobni, bizony belefőzöm a szószba. A végén úgy is összeturmixolom az egészet.
Szóval, egy széles lábosba belefektettem a töltött paprikákat és felöntöm a paradicsomlével, és a vízzel. Sózom, borsozom. Hosszú órákig csendesen főzöm. Amikor kész, a töltött paprikákat egy tányérra szedem, a visszamaradt szószt összeturmixlom. Ha a szósz nem elég sűrű, akkor egy merőkanálnyi szószba 1 ek. rétesliszttel elkeverek, és ezzel besűrítem a szószt. Majd visszateszem a paprikákat és újra összemelegítem az egészet.

Döntés

Nem mondom, hogy utálok itt lakni, de egyre inkább vágyom innen el. A lakásunkat szeretem. Az első miénk. De a házat, a zajt, a földszintről rendszeresen felszökő fáradt zsírszagot, az üvöltöző szomszédot, az állandó kiváncsiskodást, nem. Azt sem, hogy nem tudok úgy sétálni Zalánnal, hogy ne állítanának folyton meg: nem kéne sapka a gyerekre?; nem kéne betakarni?; nem fázik rövidujjú bodyban?; kihajol a gyerek a kocsiból, ki fog esni!; csepeg az eső, ne induljanak sétálni!...és hasonlók.
Az utcákat szeretem, az itt-ott összehajló platánfákat, a jó levegőt, a tisztaságot. Ha esik az eső és süt a nap, rendszerint szivárvány fekszik át lustán az égen. A fővárosban csak ritkán mutatkozott. Itt rendszerint. Ahogy tegnap délután is.
Esti beszélgetésünkkor kimondtuk, ami már egy ideje a levegőben lógott: már semmi sem tart bennünket ebben a városban. A megkedvelt barátokkal akkor sem találkoznánk ritkábban, ha elköltöznénk innen.
Kertre vágyunk, és közelebb lenni a szeretteinkhez.

månstad - az új családtag

Nagy elhatározásra jutottunk a napokban: kiköltözünk a hálóból a nappaliba, hogy Zalánnak végre legyen saját szobája. Így a nagyobbik szobát úgy kell átrendeznünk, hogy a nappali-ebédlő-dolgozó mellett még a háló funkciónak is legyen helye.

Első lépésben egész lakásra kiterjedő szanálásba kezdtünk, és kíméletlenül igyekszünk minden olyan dologtól megszabadulni, amit 2-3 éve nem vettünk a kezünkbe, és nem a kedves emlékek kategóriájába esik. Lakás díszek, játékok, ruhák, táskák és cipők, ilyen-olyan funkció nélküli marhaságok. S most, hogy az államvizsgán már én is túl vagyok, a főiskolai-egyetemi jegyzetek és könyvek is új gazdát keresnek. Ez a folyamat még pár hétig eltart, főleg, mert a konyha kerül sorra utoljára, és mint legfájdalmasabb terület, ott nehezebben fogok haladni. De muszáj, mert alig férünk el a lakásban, és a mostani hálóhelyünk ágyneműtartója rejti a lakás textileket, és a téli ruhatárunk nagyobb részét is, amiket el kell tudnunk rakni valahová.

Tegnap ki is néztük az új ágyunkat, ami valójában egy kihúzható sarokkanapé. Kényelmes, több személyes, eléggé masszív, mégis kényelmes ülni és feküdni is rajta, nincs túl lent a földön, és van ágyneműtartója is. Már alig várom, hogy szétszedhessük a lakást és újra átrendezhessük! Remélem, az egész hét ilyen izgalmas marad!

Lecsó, kenyér, serpenyő

Drága a paradicsom, drága a paprika, de egyszerűen nem bírtam tovább várni arra lesz majd olcsóbb is. Az idei első lecsót egyenesen a serpenyőből ettem ki. Rizs vagy tojás nélkül csak úgy kenyérrel. Jó kis levescipót vettem hozzá a lipótinál, aminek a sarkát most nem kellett megosztanom senkivel. Önző anya módjára megvártam míg a gyermek elalszik, s csak akkor álltam neki komótosan. Szerettem volna legalább a lecsót nyugodtan megenni. Mindig együtt eszek Zalánnal, hogy így szokja meg, aminek hátulütője, hogy többnyire arra nem is jut figyelmem mégis milyen az íze annak amit eszek. Néha arra sem emlékszem, hogy egyáltalán ettem-e.
De erre szerencsére igen. Régen esett étel már ennyire jól. De ez a lecsó nagyon. Hasonló napsütötte lecsós nyarat kívánok!

Mindenkinek van saját lecsó receptje, akár több is. Én nagyon szeretem az anyukámét, az apukámét, az anyósomét is. A lecsóm évről évre lett csak finomabb. A legelső inkább hasonlított paradicsomszószra. Hiába, jobban szeretem mint a paprikát, így többet is tettem bele.

Aztán sokáig hallani sem akartam arról, hogy az én konyhámban zsírszalonna legyen. Pedig hát az ízét az adja meg. Na de csak módjával, éppen hogy kiengedem a zsírját, és aztán ki is szedem belőle. (többnyire) Rájön a felkarikázott füstölt kolbász, abból is jobb fajta, aminek finom a fűszerezése, hogy pirospaprikát már ne is kelljen külön hozzátennem. Erre jön a hagyma, jó sok. Szépen lassú tűzön hagyom megpárolódni, majd hozzádobom az apróra vágott fokhagymát, kettőt kavarok rajta, és már adom is hozzá a karikára vágott tv paprikát, és csak egy leheletnyi vizet öntök alá. Letakarom, hagyom, hogy a paprika összesen, kicsit később erre egy kis sóval hozzá is járulok. Meg is borsozom ekkor. Később amikor a paprika úgy nagyjából már összeesett, a paradicsomokat sem hagyom tovább várni. Egy nagyon pici cukorral megszórom, nálam ez paradicsomos ételnél alapszabály. És lefedve tovább párolom. De nem túl sokáig. Éppen csak. Inkább a legmagasabbra tekerem a hőmérsékletet a serpenyő alatt, gyakran kevergetve jól lepirítom a lecsót.

S utána már hangulat szerint önmagában kenyérrel, vagy tojással, esetleg natúr rizzsel, vagy rizzsel és tojással, máskor tarhonyával, esetleg nokedlivel és sajttal, natúr szelettel és petrezselymes burgonyával, és ritkán házi hasábburgonyával esszük.

Oh igen, és visszatérve a paradicsomra, nagyon ritkán állok neki a paradicsom héjazásának, nem azért mert egy ördöngösség lenne, mert nem az. Egyszerűen csak azért, mert nem húzom vele az időt, és bennünket nem zavar.A fotón látszó így készült.

Két személyre a mennyiségek így alakultak: 8 paprika, 6 paradicsom, 1 maroknyi kockára vágott zsírszalonna, egy fél szál parasztkolbász, 2 gerezd fokhagyma, 2 fej vöröshagyma, só, borsDe ez nem szentírás. Ahogy megyünk ki a nyárból úgy szeretem a minél többféle színű és fajtájú paprikával és paradicsommal keverni, enyhén csípősre ízesíteni.

Cukkinivel rakott krumpli

Nincs mit szépíteni, napok óta pocsék az idő. A jósok azt mondják holnaptól szebb lesz, amit már alig várok. Remélem, úgyis lesz, mert szombatra az Alcsúti arborétumot céloztuk meg.

Addig is a randa esős időbe a tavaszt a zsenge zöldségekkel próbálom becsempészni. Eper egyszerűen, de nagyszerűen porcukorral és tejszínhabbal, puha 0sárgarépából köret a csibehús mellé, zöldborsóból főzelék, krumpliból rakottas, cukkinivel. Fűszerrel nekünk, mentesen Zalánnak.

Kellemes hétvégét kívánok!

2 cukkini

5 db közepes burgonya

6 szelet fokhagymás sonka

só, bors

1 ek. bio ételízesítő

3 dl tejföl

10 dkg reszelt sajt

180 fokra előmelegítettem a sütőt. Egy jénait kikentem vékonyan olajjal. A cukkinit és a burgonyát felkarikáztam. Először a cukkinit fektettem sorba, megszórtam az ételízesítóvel, sóztam, borsoztam, rásorakoztattam a burgonya karikákat, megszórtam sóval, ráfektettem a sonka szeleteket. Erre rákanalaztam a tejfölt, megszórtam a sajttal, alufóliával lefedtem. 20 perce alatt készre sütöttem. Az utolsó percekben a fólia nélkül napoztattam a rakottast, hogy szépen megpiruljon.

Petrezselymes-citromos pesto

Ritkán fordul elő velem ilyen, de most szombaton nem volt kedvem főzni. Arra meg pláne nem, hogy sok időt töltsek el a konyhában. Bár csak pár lépésre van a konyha a nappalitól, de ha a fiúk éppen ott játszanak, úgy érzem, pont lemaradhatok valamiről. Éppen valami nagyon gyors ebédben gondolkodtam, amikor megláttam a két csomag petrezselymet a hűtőben. (Mindig vízbe állítva a hidegben tárolom, mert úgy akár egy hétig is frissen eláll.) Eszembe jutott, hogy múltkor is milyen gyorsan megvoltam a bazsalikomos pestoval, így azon nyomban meg is fogtam a petrezselyemzöldeket, daraboltam fel és már dobáltam az egészet a mixer pohárba. Miközben a gép dolgozott, szépen lassan hozzácsurgattam fél deci olíva olajat, és beledobtam egy akkora gerezd fokhagymát is, ami kitett három "normál méretűt". A végén még belereszeltem egy citrom héját, és a levéből is belecsöppentettem kb. egy kávéskanálnyit, megsóztam, és teljesen krémesre mixeltem. A gőzölgő tésztára halmoztuk a zöld gezemicét, és parmezán híján jó sok trappistával szórtuk meg. Én még egy kis füstölt karavánt is reszeltem rá.



2 csokor petrezselyem, 1/2 deci olívaolaj, 1 nagy gerezd fokhagyma, egy citrom reszelt héja, és 1 kk. citromlé, só

Persze, a gyerek kapja a legfinomabbat

Zalának még mindig külön főzök, egyik napról a másikra azért még sem szeretném leterhelni a kis szervezetét, csak azért, mert már egy éves lett. Csak szépen lassan kezdem szoktatni a felnőtt étekhez. Kezdésnek tegnap egy evőkanálnyi disznó húst picire felkockázva (combot) forgattam át olajban, majd felöntöttem kis vízzel, kockáztam még bele két nagyobb újkrumplit és egy kis darab cukkinit, majd most először egy halvány csipetnyi sóval meghintettem. Miután puhára főtt az egész, megszórtam petrezselyemmel. A gyermek falta, apamaci meg csak az orra alatt morgott: persze, hogy a gyerek kapja a legfinomabbat.

Tojás nélküli torta

Így utólag nem is értem mit izgultam annyit a tojás nélküli tortán, amikor pofon egyszerűen meg tudtam oldani a kérdést. És még finom is lett az eredmény. Az anyósom a brownie-hoz hasonlította, és ahhoz képest, hogy ő tulajdonképpen nem is szereti a csokoládét, dicsérte. Igaz a máznak nem volt ideje megmerevedni, és külalakra nem volt valami cukrászi, de így legalább Zalán boldogan tapicskolhatott a csokoládéban.

Tészta: 3 bögre liszt, 12 ek. étolaj, 1 bögre cukor, 2 ek. 99,9 százalékos kakaó, 2 teáskanál szódabikarbóna, 1 tk. só, 2 tk. vaníliás cukor, 2 bögre víz
Máz: 2 tábla 80 %-os étcsokoládé, 2 tábla fehér csokoládé

A sütőt előmelegítettem 180 fokra, nem légkeverésen. A szárazanyagokat összekevertem, majd az egészhez hozzáöntöttem a vizet, és jól elkevertem. Egy téglalapú jénait kivajaztam, kiliszteztem, és a tésztát beleöntöttem. Kb. 45 perc alatt sült meg. (nem figyeltem az időt)
A sablon alapján kivágtam a maci formát, majd a kétféle olvasztott csokival mintáztam.

Málnalekváros csiga

Már sokszor írtam, hogy időhiányban szenvedek. Ami többek között azért is rossz számomra, mert a süteménysütés az ami a legutolsók között jöhet szóba. Pedig szinte minden nap tudnék enni valami édeset. S hát a házinál ugye kevés van jobb.
A minap is éppen elvonási tüneteim voltak, az utolsó csokoládét is befaltam ami már itthon lelenzett, viszont nem igazán volt semmi amiből süthettem volna. Csak két darab tojás, és egy fél kisüveg maradék málnalekvár tavaly nyárról. Gondoltam, hamarosan úgyis érik a málna, miért ne hazsnálhatnám fel? Így született meg a következő recept, aminek a tésztája amúgy némi változtatással a gyümölcskenyér sütim tésztájának alapja.

125 g vaj
125 g cukor
125 g liszt
2 tojás
1 ek. vaníliáscukor
1 tk. sütőpor
1 tk. 99,9 százalékos kakaópor
fél kis üveg házi málnalekvár
némi porcukor a tetejére

A sütőt 180 fokra előmelegítettem. A vajat gyorsíban felolvasztottab a mikróban, majd jó habosra kevertem a két féle cukorral. Hozzáadtam a két tojást is. (a plum cake-ba 2 egész+ 1 tojássárgája ment volna) A lisztet összevegyítettem a sütőporral és a kakaóporral, majd hozzákevertem a tésztához. Az egészet egy vajjal kikent és liszttel leszórt kis téglalapú jénaiba fektettem és 0 perc alatt készre sütöttem. Amikor már nagyjából kihűlt a tészta, a jénait felfordítottam, hogy szépen kicsússzon belőle a tészta. Egyenesen rá az előkészített konyharuhára, amit a feltekerésre használtam. A tésztát egyenletesen megkentem a málnalekvárral, majd nem a hosszabbik, hanem pont keresztben, a rövidebbik felénél feltekertem, hogy bár kevesebb, de nagyobb csigát kapjak végeredményképpen. A kihűlt süteményt később karikákra szeltem, és meghintettem porcukorral.

Fejtörés: torta egyévesnek?

A legnagyobb fejtörést az elmúlt napokban Zalán egy esztendős tortája okozta nekem, de végül is kitaláltam a megoldást. Ám, hogy majd jól sikerül-e, az majd csak hétfőn, a születésnapján derül ki. Olyan tortát kell sütnöm, ami nem tartalmaz tojásfehérjét, viszonylag kevés benne a cukor, nem tartalmaz tejszínt, vajat, sütőport és egyéb olyan dolgot, amiben még nem igazán volt része. Ebből legfontosabb a tojásfehérje, mert már evett kekszben, de olyan hasfájása lett tőle, hogy jobbnak látom egyelőre még hanyagolni.

A többi hozzá nem valót tekintve, tudom, hogy valahol felesleges túl nagy hacacárét csinálnom, de egyszerűen úgy érzem, hogy ha ez idáig be tudtam, tudtuk tartani a hozzátáplálás fő szabályait, akkor miért dobjam sutba az egészet csak azért, hogy egyszerűbb dolgom legyen? Mert lehet persze, hogy nem is enne belőle, de az is lehet, hogy órisási elánnal veti majd rá magát a tortájára.

Így is kellett egy kompromisszumot kötnöm saját magammal. Ugyanis két variáció van. Vagy totál randa, és csak a gyereknek ehető tortát készítek, mint amit például Hommelette készített, vagy olyat, ami külcsínében és ízében gazdag, csaképpen Zalánnak nem való.

Így hát arra jutottam, hogy látványban legyen kedves, hiszen még is csak a gyereknek lesz, ez lesz a külső borítás, ami kétféle csoki lesz: fehér és fekete (ezt legfeljebb lehámozom neki). Mert hogy a torta egy Panda maci lesz, Zalán legújabb kedvenc plüss figurája. Ám maga a tészta, egy tojás nélküli, kevés cukrot tartalmazó, sütőport nélkülöző"piskóta" lesz. A réteg belül meg simán valamilyen összemixelt gyümölcs lesz. Alma, vagy banán. Ezt még nem találtam ki.

Minden esetre még van egy napom, hogy továbbra is törjem a fejemet, ez valóban jó lesz-e így?

Spenótos-citromos tészta

A minap az egyik kedvenc zöldségesemnél kaptam zsenge spenótot. Némi citrom hozzáadásával finom ebéd lett pillanatok alatt:

20 dkg orsó tészta, 2 ek. olaj, 1/2 kg spenót, 1/2 dl frissen csavart citromlé, 1/2 tk. reszelt citromhéj, 1 dl 20 %-os tejszín, 1/2 tk. só, pici bors, 4 ek. reszelt parmezán

Feltettem főni a vizet a tésztának, majd a megmosott citrom héját lereszeltem, amit azután kettévágtam és kinyomtam az egyik oldal levét. Olajon a spenótot közepes hőfokon pár perc alatt megfonnyasztottam. A tésztát bele dobtam a forrásban lévő vízbe. A spenóthoz hozzáadtam a citrom levét, a citromhéjat és enyhén megsóztam, megborsoztam. Jól összekevertem, óvatosan hozzáadtam a tejszínt, jól elkevertem, majd hozzáadtam a mindeközben kifőtt tésztát is, némi főző vízzel együtt. Parmezánnal megszórtam a tetejét. S már ettük is. A tésztát amúgy kissé túlfőztem, ami csak még finomabbá tette az egészet. Legközelebb gnocchival készítem.

Nekem új: medvehagyma minden mennyiségben

Na, semmi újat nem fogok mondani, de hát a medvehagyma ez eddig elkerülte a konyhámat. Viszont, ha még is van olyan, aki még nem kóstolta, annak meleg szívvel ajánlom. Miután annyit hallottam, olvastam róla, és most végre szembe is jött velem a piacon, magam is kipróbáltam. Mielőtt neki álltam, azért felhívtam kedvenc medvehagyma szakértőmet! (Köszönöm) Készült belőle vajkrém, ám még jobb lett belőle a fűszeres sajtkrém, és pestónak is megunhatatlanul bevált. Mindegyik étel egészen egyszerű és nagyszerű lett.
Egy fél doboz margarinba négy levelet és egy fél csokor petrezselymet vágtam, frissen őrölt sóval szórtam még meg. Az egy doboz natúr krémsajtba is ugyanez került bele.
A medvehagyma a fokhagymához hasonló, de kevésbé erős, és nem olyan erős a szaga sem. És, ami nekem igen fontos: kontaktlencse nélkül, szemüvegben is lehet vele dolgozni! Végre egy hagymaféle, amitől nem sírtam! Legközelebb (félek már csak jövőre) levest is készítek belőle!

Medvehagyma pesto

1 nagy csomó medvehagyma
50 g fenyőmag
1/2 dl olívaolaj
só
bors

A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítottam. Majd mozsárban apróra zúztam. A medvehagymát (szárával együtt) kisebbre tépkedtem, majd belezuttyintottam a kézi mixer poharába. Lassan csurgatva bele az olívát krémesre zúztam. Őrültem bele sót és fekete borsot. Majd összekevertem a zúzott fenyőmaggal. A forró spagettivel összekeverve, friss paradicsommal tálaltam. Egyszerű, de valóban nagyszerű!

Pirított zöldségsaláta citrus öntettel

Szendvicsherótunk van. És ezen már a különféle szendvics- és zöldségkrémek sem segítenek. A felvágottakat és szalámikat rég meguntuk. Télen sláger volt nálunk a sárgarépás-sajtos melegszendvics. Mostanában vacsorára inkább salátát eszünk. Íme az egyik:

4 közepes sárgarépa, 1 nagy fej édeskömény, 1 vöröshagyma, fél dl frissen facsart narancslé (valamivel kevesebb mint egy közepes nagyságú narancs leve) 1 ek. olívaolaj, só, csipet só, 1 konzerv fehérbab

Öntethez: 1 ek. olívaolaj, 2 ek. frissen csavart narancslé, 1 ek. frissen csavart citromlé, 1/2 tk. reszelt narancs héj, 1 tk. finomra vágott rozmaring

Első lépésként előmelegítettem a sütőt 180 fokra.

Majd a sárgarépát és az édesköményt csíkokra vágtam, a vöröshagymát vékony karikákra szeleteltem, ahogyan a recept is írta. Mindezt egy nagy tálba dobáltam. És félretettem.

Fogtam egy narancsot, alaposan megmostam, majd lereszeltem a héját. Egy fél teáskanálnyit előkészítettem az öntethez, a többit cukorral összekevertem, és eltettem azzal, jó lesz majd valami sütihez.

A narancsot ezután kettévágtam, és kicsavartam a levét. Ebből egy decinyivel meglocsoltam az előbbiekben felszeletelt zöldségekhez, amit még megsóztam és megöntöztem az olívaolajjal is. Jól összekevertem az egészet, majd szétterítettem egy sütő papírral lefedett lapos tepsiben, és addig sütöttem míg a zöldségek már kissé eléggé megpuhultak, és a szélük is el kezdett megkaramellizálódni. Ez, nem légkeverésen, fél óra volt.

Az öntethez az összes felsorolt alapanyagot egy habverővel összekevertem. A pirított zöldségeket egy tálba raktam, az átmosott és lecsöpögtetett konzerv babot hozzáadtam, majd nyakon öntöttem az öntettel.

Langyosan, meleg citromos teával tálalva, ebben a hideg esős tavaszi időben igazán lélekmelegítő vacsora volt.